MDF Felszabaditási Front

"Nem hallgathatunk
 

Nem hallgathatunk. Nem hallgathatunk, mert MDF tagok vagyunk. Nem hallgathatunk, mert mi az elmúlt húsz esztendőben mindig az MDF-re szavaztunk. Nem hallgathatunk, mert szinte fájdalommal tör ki belőlünk a kétségbeesett felkiáltás: elegünk van! Elegünk van az öncélú ámokfutásból. Elegünk van az öntelt, nagyképű, pökhendi Bokros Lajosból. Elegünk van a korrupt, társadalmi támogatottságát teljesen elveszített SZDSZ-ből. Elegünk van a szellemileg teljesen kiüresedett, erkölcsileg véglegesen hitelét vesztett Dávid Ibolyából, és megmaradt, maroknyi csapatából. Elegünk van, hogy Somogyi Zoltán emberkísérleteket folytat becsületes MDF tagokon. S végül elegünk van, hogy már saját családunk előtt is titkolnunk kell, hogy MDF tagok vagyunk.

Soha nem hittük volna, hogy eljön az idő, amikor nem azért izgulunk, hogy szeretett közösségünk, az MDF sikeresen szerepeljen a soron következő választáson. Soha nem hittük volna, hogy az MDF megtagadva értékeit, eldobva múltját, néhány vezetője mentelmei jogának megszerzése érdekében mindent képes lesz feladni. Soha nem hittük volna, hogy az MDF-ből Bokros pártot fog faragni Dávid Ibolya, csak azért, mert eszével és lelkében talán soha nem értette meg Antall vízióját és programját. Soha nem hittük volna, hogy Bokros Lajos az MSZMP egykori üdvöskéje, aki kijelentette, hogy sohasem fog belépni az MDF-be, aki az MSZP-s Horn Gyula pénzügyminisztereként nemzetrontással vádolta Antall Józsefet és Boross Pétert, nos, ez a Bokros Lajos az antalli örökségre hivatkozva, („brrr…”) visszataszító pökhendiséggel jelenti ki, hogy aki nem borul le nagysága előtt, annak kívül tágasabb. Soha nem hittük volna, hogy az MDF valaha is képes lesz a szervilizmus ilyen megalázó mélységébe süllyedni. De ami a leg elkeserítőbb a jelenségben, hogy az MDF megválasztott vezetői, (Dávid, Herényi, Makai, Kerék-Bárczy, Viniczai) már szinte szakrális kepeségekkel ruházzák fel ezt a középszerű könyvelőt, akit ha többször hallgat az ember fia, rá kell döbbennie, hogy társadalmi víziója nincs, nemzetstratégiáról talán nem is hallott. A XXI. századi kihívásokra a jól bemagolt XX. századi, avíttas klisékkel válaszol. Mindössze azt tanulta Panamában, hogy a baloldali oszlopban olvasható bevételek összességének célszerű egyezőséget mutatnia a jobboldali oszlopban található kiadási kötelezettségekkel. A Bokros II. program ismert. Ígért a nyugdíjasoknak extra adót, a diákoknak tandíjat, a parasztoknak napszámot a nagybirtokokon, a közalkalmazottaknak átnevelő tábort, a panellakóknak vagyonadót, stb, stb. A lényeg, hogy a baloldali meg a jobboldali oszlopok egyensúlya meglegyen. Az a néhány millió ember, aki nem éli túl, az a reformok kritikus tömegének vesztesége. Ő nem lesz közöttük. Bokros is el volt az IMF-nél, miután Horn verő embereként még a leg alapvetőbb fogászati kezelést is el akarta törölni, mondván, hogy ez luxus, elvégre a puliszkát nem kell megrágni.

Az eredmény ismert, az MDF fennállása során, soha nem volt ilyen rettenetes állapotban. A tagság nagy része kilépett. Mindösszesen 89 választókerületben tudtunk képviselő jelöltet állítani. (Még az LMP is megelőzött!) Ahol van jelöltünk, ott nagy számban büntetőeljárás folyik ellenük, választási csalás gyanújával. (Szégyen!) Összesen 17 területi listát tudtunk állítani a 20-ból. Az MDF kampánya szinte csak a botrányokról szól. Ma a közvélemény kutatással foglalkozó intézetek egy kérdésben mutatnak szinergiát: az MDF nem jut be a Parlamentbe. Az MDF helyzete reménytelen.

A szomorú  bukás következményeire azonban készülnünk kell. Nem engedhetjük meg, hogy e törpe, erőszakos kissebbség, akik idáig züllesztették az MDF-et, egy percig is a helyükön maradhassanak. Minden MDF tagnak egy emberként kell követelnie, a soron kívüli tisztújítást. Fel kell szólítani Bokros Lajost, hogy haladéktalanul adja vissza EP mandátumát, és ne rombolja tovább Antall pártját, melyhez neki soha semmilyen köze nem volt.

Kedves MDF-es Tagtársaink!

Készüljünk a változásra! Zárjuk le egyszer s mindenkorra ezt a rémálmot, amit az elmúlt egy - két évben meg kellett érnünk MDF-esként. Támasszuk fel együtt az MDF-et. Sokan várják és sokan szeretnének tenni érte.

Magyarország, 2010. április 6-án

Budapesti és vidéki MDF tagok az ország minden tájáról"

MDF listaállítás tények!

1. Az ülés jó 40 percet késik, mert az elnökség még az emeleten tanácskozik az előterjesztendő listáról. Kezdéskor aztán a levezető Makay suta módon megadja a szót Dávid Ibolyának, aki vonakodva megy ki, és elmondja, hogy az országos listára Bokros Lajos tett javaslatot, amit az elnökség nem támogat, így azt most Bokros terjeszti az OV elé.

 2. (Ez így önmagában alapszabály-ellenes, mert az előterjesztőnek az elnökségnek kell lennie, Bokros még csak nem is tagja a pártnak, legalábbis ennek nem).

 3. Bokros Lajos is elmondja, hogy az Országos Elnökség (OE) nem tudott listát állítani, és hogy ez a bizonytalanság már az ő szakmai kapcsolatait is rongálja. Ismerteti az ő listaállítási szempontjait: szaktudás, mert kicsi lesz a frakció, és ezt meg  kell érteni. Olyan kell, aki nem a politikából, hanem a politikáért él, nem kérni, hanem adni akar, van önálló egzisztenciája. (Igazi plebejus gondolkodás: innen csak egy lépés a cenzushoz kötött választójog és a görög-római minta, ahol csak szabadok/patríciusok lehettek választottak.) Szakpolitikát folytassunk! Két pofára pocskondiázza a Fideszt, és fenyegetőzik a „barna szennyel”, ami elöntheti Magyarországot a neonácik (Jobbik) képében.

4. Elmondja, hogy talán nem neki kell vezetnie mindkét listát, bár ez már önmagában egy kompromisszum.  De a budapestit azt neki kell, utána meg Debreczeni. Javaslat az országosra: Dávid, Herényi, Kajdi, Makay, Pusztai, Karsai, SzDSZ (Retkes), Nagy Tamás (Sopron), Somogyi Zoltán (Political Capital), Juhász Zoli. Ez zárt lista, utána a 11.-től lehet bármi, de erről így egyben kell szavazni, beleértve a sorrendet is (nem cserélgetni). Ez az, amit nem támogatott az OE, pedig ez már tele van kompromisszummal, az a végső határ, az elnökség meg még ellenlistát sem tudott állítani. Tehát ha ez nem kell, akkor ő sem kell miniszterelnök-jelöltnek.

(Ez szimpla, nyers, kendőzetlen zsarolás.)

 5. Dávid ügyrendi szavazást kér arról, hogy ne legyen vita, azonnal történjék szavazás a listáról.

 Ügyrendi: ne legyen vita: 22 igen, 17 nem, 14 tartózkodás (elvetve, így lesz vita).

Magyarul leszavazzák Dávidot!   

6. Makay szerint a listán az egyéni jelöltek, tisztségviselők szerepeljenek, az OV most rangsorolja őket. Az ő jelöltjei: DI, HK, ő maga, Viniczai, Juhász, Csapody, Retkes, Nagy T., Karsai, Eötvös, Joó, Pusztai.

7. Petronyák javaslatára, aki úgy látja, hogy ha Bokros listája lesz, akkor nincs budapesti lista (Csapody fenyegetőzött visszalépéssel), ha meg Makayé, akkor nincs Bokros, az OE visszavonul javaslatot kidolgozni.

8. Háromnegyed óra múlva visszajönnek azzal, hogy Bokros eredetileg ismertetett listájáról legyen a szavazás, ezt az OE tagjai közül most 5 támogatta, 2 ellenezte, 3 tartózkodott, tehát ez megintcsak nem az OE előterjesztése.

Szavazás: 41 igen, 12 nem, 11 tartózkodás (azaz BL országos listája elfogadva).

Budapesti lista eleje: Bokros, Debreczeni, aztán két noname szdsz-es: 25 igen, 12 nem, 16 tartózkodás (azaz ez így elsőre elvetve).

9.  Dávid Ibolya  szerint Debreczeni azért kell, hogy hozzon a lista 8 %-ot az értelmiségből (baloldali, liberális, meg konzervatív), a bp-i lista következik az országosból. Szavazni!

Újra szavazva: 52 igen, 3 nem, 3 tartózkodás (lista első két helye betöltve). Valaki pontosít, hogy a 3.-4. hely nem, csak az első kettő.

(Ami törvénytelen, mert az MDF listájáról az MDF választmányának kell dönteni, nincs bianko csekk, konkrét nevekre lehet csak szavazni.

Ráadásul ugye ezt a listát a Budapesti Választmánynak kell felállítani, nem az OV-nek, a hatáskör elvonását az Alapszabály nem teszi lehetővé.)

Így történt, csak kicsit lassabban, körülményesebben.

Ez volt vasárnap kora este!

A  teleregény azóta megy tovább …..

„Lezsák, Antall és Boross pártjából Bokros-pártot faragtak” – panaszolja Pettkó András, aki pedig jobbközép irányba tolta volna az MDF szekerét. Tavaly ki is zárták a pártból. Pedig alapító tag volt 1988-ban, évekig az ifjúságpolitikai, a környezetvédelmi és a karitatív területeken dolgozott, 2002-ben a Fidesz-MDF listáról került az országgyűlésbe, 2006-ban pedig országos listáról. Kizárása után független képviselőként vett részt, szólalt fel a parlamenti üléseken.

hvg.hu: Bokros Lajos szerint öntisztulási folyamat megy végbe a pártban. Ennek során immár számos alapító tagot, emblematikus figurát kizártak a pártból, önnel együtt távozott a párt másik két alapító tagja. A kívülálló nemigen érti: ha ennyire nem értettek egyet az MDF új irányvonalával, miért nem fogtak össze?

Pettkó András: Hock Zoltán és Katona Kálmán barátommal mindent megtettünk azért, hogy az MDF hajóját a „jobb part” felé irányítsuk. Az MDF alapszabályát vettük figyelembe, minden törvényes keretet betartottunk, Dávid Ibolyáék azonban becsaptak minket, minden szabályt felrúgtak. Bokros öntisztulási folyamatról beszél, valójában arról van szó, hogy Lezsák Sándor, Antall József és Boross Péter pártjából Bokros-pártot faragtak. Attól tartok, az MDF miniszterelnök-jelöltjét hidegen hagyja, hogy a pártnak hány szervezete, hány tagja van, vagy a párt vezető testületei milyen programokat fogadtak el az elmúlt években a környezetvédelem, az informatika, a civilszervezetek, vagy az egészségügy terén. Inkább saját tanulmányaiból összeállított 27 oldalas házi dolgozatát ismételgeti.

hvg.hu: Ön sokáig kiállt Dávid Ibolya mellett, még akkor is, amikor látszott, hogy a párt vezérelve, finoman fogalmazva, a pragmatizmus, vagyis a politikai túlélés minden áron. Miért?

P.A.: Nem Dávid Ibolya személye mellett álltam ki, hanem egy önálló jobbközép párt mellett. Aki ismeri a magyar választási rendszer sajátosságait, tudja, hogy a második fordulóban szükség van egy tartalékra. 1990-ben Antall Józsefnek a Kereszténydemokrata Néppárt és a kisgazdapárt, Orbán Viktornak 1998-ban Torgyán József pártja töltötte be a második fordulóban ezt a szerepet. A másik oldalon az MSZP-t minden alkalommal az SZDSZ segítette ki. Barátaimmal az MDF-ben azt gondoltuk, kell még egy jobboldali párt. Az ’egy a tábor, több a zászló’ elvet vallottuk, ezért is támogattuk az MDF megmaradását. Sajnos, nem tudtuk az MDF programját és politikáját a jobbközépen tartani. Dávid Ibolya és tanácsadói átvitték a pártot a baloldalra. Több mint egy éve úgy éreztem, hogy a kőbe vésett ígéretek közül már csak az maradt, hogy „Nem juttatjuk hatalomra Orbán Viktort!”, a többi üzenet eltűnt a párt mindennapi politizálásából.

hvg.hu: Mi lett volna ön szerint a helyes lépés?

P.A.: A 2006-os választások éjszakáján, amikor bejutottunk az országgyűlésbe, békejobbot kellett volna nyújtanunk a Fidesznek, vissza kellett volna léptetnünk minden állva maradt jelöltünket a jobboldal javára. Nem így történt. Ehelyett értelmetlen háborúskodásba kezdtünk. Az eredménye az önkormányzati választásokon elszenvedett katasztrofális vereség lett. Jóval kevesebb önkormányzati képviselőnk, polgármesterünk, alpolgármesterünk lett, mint az előző ciklusban volt. A bomlás jelentősen felgyorsult Almássy Kornél és csapata 2008 szeptemberi kizárása nyomán, majd Olajos Péternek az uniós listáról történt dicstelen levételével.

hvg.hu: Mit tartalmaz pontosan az SZDSZ-szel kötött megállapodás, ami a jelek szerint többet ártott, mint használt a Fórumnak? Más: hogy lehet ma is az MDF vezető beosztású alkalmazottja a jogerősen elítélt egykori fideszes képviselő, Lengyel Zoltán?

P.A.: Úgy hírlik, hogy az SZDSZ-szel kötött megállapodást senki nem ismeri, sem a budapesti, sem az országos választmány nem vitathatta azt meg. Sajnálatos módon a MDF koporsójába az MDF-SZDSZ együttműködés verte bele az utolsóelőtti szeget. Az utolsó egy rossz választási szereplés lehet. Ami Lengyel Zoltánt illeti, ő azért lett a párt gazdasági igazgatója, mert az utóbbi hónapokban nemcsak a helyi szervezetek sokasága szűnt meg, nemcsak a szakmai kabinetek vezetői mentek el, nemcsak a sajtóosztály távozott, de a korábbi gazdasági vezető is. Lengyel Zoltánt felkérték erre a tisztségre, és ő elvállalta.

hvg.hu:Miért zárták ki a pártból, mégpedig rekordidő alatt, Lévai Zoltánt, az MDF volt budapesti elnökét?

P.A.: Az alapszabály szerint Lévai Zoltán ma is tagja a pártnak. Őt – meghallgatása után – csak a párt Országos Etikai és Fegyelmi Bizottsága zárhatja ki, az országos választmány elnökének nincs ilyen hatásköre. Mivel ez nem történt meg, teljes joggal gyakorolhatja tagsági jogait.

hvg.hu: És mit gondol Somogyi Zoltán MDF-es pályafutásáról?

P.A.: Somogyi Zoltán és volt cége, a Political Capital már hosszú évek óta tanácsadója a Magyar Demokrata Fórumnak és elnökének. Mindig is azt gondoltam, ha Somogyi bele akar szólni az MDF mindennapi éltébe, akkor az a helyes, ha politikai szerepet vállal és belépve a pártba, tagként ad javaslatokat. Az első lépést megtette, képviselőjelöltséget és kampányfőnökséget vállalt, ám még nem tag. Munkájának eredményességéről, további sorsáról április 11-én a választópolgárok döntenek.

D.L.

forrás: hvg.hu http://hvg.hu/velemeny/20100318_pettko_mdf

Kegyelemdöfés

Lesz lista?Nem lesz lista? Hány jelöltje lesz az MDF-nek? 176? Esetleg csak 100, vagy annál is kevesebb? Ezek a kérdések foglalkoztatják mostanság az MDF megmaradt szerény számú tagságát. No meg a hivatásszerűen a politikával foglalkozó újságírókat, politológusokat. A kincstári optimizmustól duzzadó hivatalos MDF potentátok által harsogott válaszok nem késnek. Hogy lesz-e? Mi az hogy! Nem is egy, hanem huszonegy! (Ismerős a hetyke kijelentés?) Mind a 176 körzetben lesz MDF-es jelölt, dörögte Bokros, Makay, Dávid meg Herényi. A gyűjtésre rendelkezésre álló hat hét ötödik hetén Kerék-Bárczy bejelentette, hogy „időarányosan” jól áll az MDF. Ekkor a 176 jelöltből már vagy 26-nak meg is volt a cédulája. Ilyen sületlenséget nyilván csak olyan ember tud mondani, aki még életében nem szervezett kampányt, s fogalma sincs az ajánlószelvény-gyűjtés rejtelmeiről. De végtére is, mire ez az össznépi kérdezz-felelek? Mire fel e nagy ribillió? Hiszen van kiváló miniszterelnök-jelölt, maga Bokros Lajos. Van kiváló szövetséges, az ereje teljében lévő, a választók által igen szimpatikusnak tartott és támogatott SZDSZ. Továbbá van két, nagy formátumú, közmegbecsülésnek örvendő pártelnök, Dávid Ibolya és Retkes Attila. S amennyiben ez sem lenne elegendő, ott van az utolérhetetlen Jolly Joker kampányfőnök, Somogyi Zoltán. A többi kiválóságtól ezúton is elnézést kérünk, de a helyszűke nem teszi lehetővé a teljes felsorolást. (Ki tudja, az érintettek talán nem is bánják…) No, meg ott van a vonzó program. Erről a világért sem szabad megfeledkezni. A nyugdíjasoknak rögtön megígértük, hogy a jövőben havi/!/ tízezer forinttal hozzájárulhatnak a gyógyulásukhoz. Érezzék ők is, hogy mekkorát fejlődött hazánk, milyen drága műszerekkel gyógyítják őket. S hogy legyen miből fedezniük a gyógyíttatásukat, Pusztai Erzsébet megvillantotta számukra a svéd nyugdíjmodellt. A nagy ívű bejelentés időzítése azért volt optimális, mert ekkora a két „böszme” Góliát, az MSZP és a Fidesz már kellően halálra rémisztette a szép korúakat e kiváló nyugdíjrendszer előnyeinek vizionálásával. A fiataloknak - Bokros követelésére - megígértük, hogy nem kell többet gubbasztaniuk a tankönyvek felett, ennek érdekében felére csökkentjük a főiskolák, egyetemek számát. S hogy ne legyen vita, hogy ki járhat egyetemre, főiskolára, bevezetjük a tandíjat is. Felvételit sem kell szervezni, mert az évi 300.000 forintos tandíj kellő szelektáló erővel fog bírni. Ha mégsem, hát majd licitáltatunk. Elvégre a Demokratikus Közép versenypárti, kapitalista alakzat, vagy mi fene. S szögezzük le, a Panamai Állami Egyetemre sem kell járnia minden léhűtő diáknak. Hogy a falun élőknek is ígérjünk valamit, Bokros szent esküvel fogadta, hogy felszámolja a falvakban működő önkormányzatokat. Úgy 2800-at. Minek annyi polgármester, meg jegyző, meg képviselő, meg ingyenélő hivatalnok, meg szubszidiaritás. Aki segítséget akar, akinek holmi hivatali ügyei vannak, ezzel is terhelve és rontva a makrogazdasági mutatókat meg a költségvetési egyensúlyt, meg növelve az államháztartási hiányt, nos, az szenvedjen meg érte. Utazzon. Gyalog vagy ökrösszekéren, hiszen a vasút már megszűnt, a busz meg csak hetente háromszor jár. Bejelentette, hogy ún. járási központok lesznek, és kész. Punktum. Herényi érezte, hogy ezzel még nem lesz meg a szükséges számú kopogtatócédula, ezért megígérte, hogy eltöröljük az iparűzési adót. Éljen. Ez már valami. A vállalkozók azon mód gyűjtésbe kezdtek, hogy felállíthassák Herényi lovasszobrát, mondjuk 6/4-es méretarányban. Ami jár, az jár, lapogatták egymás vállát. De a balgák nem várták meg a jó Herényi mondandójának másik felét, melyben bejelentette, hogy a költségvetésből így kiesett, hozzávetőlegesen 450 milliárd forintot az ingatlanokra kivetett vagyonadó formájában kívánja behajtani. Hogy mit jelent ez a hétköznapokban? Valamennyi/!/ magyarországi ingatlan után - értéktől függetlenül - átlagosan évi 100.000 forint adót kell megfizetni. Herényiék elégedetten, székükben hátradőlve úgy gondolták, hogy ennyire szakszerű, ennyire vonzó, az emberekkel ennyi jót tevő program meghirdetése után már csak bankjegyszámláló gépeket kell beszerezni, hogy megolvashassák azt a temérdek ajánlószelvényt, mellyel a választók fogják elárasztani az MDF-et. Ki tudja – gondolták –, talán még a Fideszt is le tudják pipálni. Evés közben jön meg az étvágy, véli a népi bölcsesség. Nincs másképpen ez az MDF háza táján sem. Somogyi, akinek nem jutott a nagy bejelentésekből, úgy érezte, hogy most már neki is ki kell vennie a részét a sikerből, ezért munkába lendült. Mivel rajong az angolszász kultúra iránt, úgy döntött, hogy szakít az avíttas kelet-közép-európai kampánytechnikákkal, úgy, mint szórólap, fórumok, utcai jelenlét, door to door kampány, s helyette high tech eszközt vet be, az internetet. Megmutatja ezeknek a tájékozatlan magyaroknak, hogy lehet ezt professzionálisan is csinálni. Mondta is a szájukat nyitva felejtő Elnökségnek, Obama is ezzel nyert. Somogyi úgy okoskodott, hogy ha a hamburgert majszoló amerikaiaknak jó volt, akkor a paprikás krumpliért lelkesedő magyaroknak is be fog jönni. (Hozzá kell tenni, hogy a kirobbant botrány után Somogyi valamilyen brit torykról is beszélt, mint a szellemi termék ötletadóiról…) A gondolatot tett követte. Azon mód berendelte a jelölteket az MDF budapesti székházába. Egy banális háttér elé lökte áldozatait, és már forgott is a kamera. A jelölteknek mindössze annyi instrukciót adtak, hogy a mondókájukban szerepelnie kell a konzervatív szónak, Bokros Lajos felülmúlhatatlan szakértelmének, és hogy a választóval interakcióba is kerüljön a jelölt, az „én számítok magára, ön is számíthat rám” fordulatnak. A „karakteres” politikai üzeneteket összekötő töltelékszöveg, - fogalmazzunk visszafogottan -, nagyon szubjektívre sikeredett. A jelölteket meg nem bántva, mert ők áldozatok/!/, a produkció legfeljebb arra alkalmas, hogy azt a szerény számú szimpatizánst is végleg elriassza az MDF támogatásától. Ilyen dilettáns, szakszerűtlen, botrányos kampányfilmecskéket még nem láttak Magyarországon. Természetesen a legrutinosabb közszereplők is tudnak kacagtató butaságokat mondani a kamerába, de a delete gomb azt a célt szolgálja, hogy ezeket töröljék, és addig ismételjék a felvételt, ameddig az a kívánt minőségben el nem készül. Arról nem is beszélve, hogy a jelölteket illett volna kreatív szakembereknek segítenie a rövid szövegek megszerkesztésében, és kellő technikai hátteret biztosítani a kamera okozta szorongás leküzdéséhez. (Súgógép.) Nem ártott volna, ha egy stylist is segíti a jelölteket a megfelelő ruha, hajviselet, testtartás megválasztásában, hogy a számukra legkedvezőbb benyomást tudják kiváltani a nézőből. A legalja csak ezután következett, melyre még Arany János szókincsét kölcsönvéve is nehéz szavakat találni. Történt, hogy ezen szerkesztetlen, minősíthetetlenül gyenge, kizárólag a jó szándékú, tisztességes jelöltek lejáratására alkalmas klipeket kirakták a világhálóra, nem is akár hová, hanem az MDF hivatalos web oldalára. A következmények nem is maradtak el. Egy-két napot kellett csupán várni, hogy a szégyentelen ellenség az ezüsttálcán kínált nyersanyagot értő kézzel formába öntse, és megajándékozza a publikumot egy 10 perces kisfilmmel. A hatás minden képzeletet felülmúlt. Egy héten keresztül mindenki az MDF-en röhögött. A derültség múltával jött a borzongás. A választók jeges rémülettel gondoltak arra, hogy ez a felkészült, talpraesett, meggyőző szakértői csapat fogja az ő életüket kormányozni Bokros Lajos vezetésével, ha tévedésből rájuk szavaznának. (E helyen határozottan szögezzük le: a jelölteket semmilyen felelősség nem terheli. Talán csak a jóhiszeműségük. A felelősség kizárólag azon „szakembereket” és politikai vezetőket terheli, akik azt a szemetet elkészítették, és hozzájárultak a nyilvánosságra hozatalához, ezzel nevetségessé téve több tucat becsületes jelöltet! A politikai kár szinte felbecsülhetetlen.) Somogyinak természetesen kész volt a válasza. Kijelentette, hogy az szégyellje magát, aki azt a 10 perces, valóban a műfaj szabályainak (ti. a humor műfajának) professzionálisan megfelelő filmet készítette. Meg mondott olyat is, hogy ő csak a maga naturális valóságában akarta megmutatni a jelölteket. Meg még hozzátette, hogy a Cameron által vezetett brit konzervatívoktól vette az ötletet. Világos, az angolok a felelősek mindenért. Ez az ember egy igazi karakter. De nincs kizárva, hogy egy őszinte bocsánatkérés jobban esett volna a porig alázott jelölteknek. Jó lenne tudni, hogy Somogyi kinek és még inkább mennyit fizetett ezért a „szakszerű” munkáért? Mert Bokrostól tudjuk, hogy ingyen ebéd az nincsen. A minőségi munkát bizony meg kell fizetni, és ez az volt a javából. Már csak azt kellene eldönteni, hogy ténylegesen ki volt a megrendelő? Mert hogy az MDF riválisainak tetszett, az biztos. A szemlélőben meg ott motoszkál a kérdés, létezik ilyen tömény dilettantizmus? Vannak ilyen véletlenek? Lehet ekkorát melléfogni? Lehet ilyen nagyot hibázni? Ha valaki tudja a helyes választ, kérjük, ossza meg velünk (is). Minden blamázst, minden botrányt egy másik szokott letaszítani a képzeletbeli dobogóról. Herényi, megirigyelvén Somogyi erős kezdését és a filmecskéivel elért páratlan sikerét, úgy döntött, ő is bedob egy hatalmas sziklát a tükörsima felületű tóba. El is zarándokolt a Klub Rádióba, egyenesen az ismert „jobboldali” Orosz József műsorába, és a tőle megszokott megfellebbezhetetlen határozottsággal mondta bele az éterbe, hogy bizony a kommunista diktatúrák áldozatai maguk keresték az akasztófát, hogy felköthessék őket. Önként vonultak a Gulágra, maguk reteszelték be börtöneik ajtaját, s a kitelepített svábok is mind disszidensek voltak. A parasztok is önként söpörték le padlásaikat, s az Andrássy út 60-at is bizonyára többen manikűrös üzletnek nézték, amikor önként betértek egy kis kezelésre „körmös” Bauerhez, hogy szépen mutassanak az esti bálban. De nyilván a manikűrös Bauer névrokona, Bauer Sándor is csak exchibicionizmusától vezéreltetve halt mártírhalált 1969-ben, s nem a kommunista elnyomás elleni tiltakozásul tette azt, amit tett. S nyilván az a 17 éves ipari tanuló is maga kérte bíráitól, hogy várjanak még két évet az ítélettel, hogy betölthesse a 18. életévét, hogy akasztófán végezhesse. Mert – így Herényi – az, hogy kommunistaellenesek voltak, arról maguk döntöttek, akár be is léphettek volna a kommunista pártba. Láthatóan saját hangjától felbátorodva, mutatóujját fenyegetőn felemelve még odavetette: „Nehogy megpróbálja valaki összemosni a két dolgot!” Mármint a holokauszt áldozatainak tragédiáját a kommunista diktatúrák által milliószám meggyilkolt áldozatok emlékével. Majd egy váratlan bejelentéssel folytatta: „Az elmúlt húsz év másról sem szólt, mint hogy e két dolgot össze akarták mosni… Nem lehet, mert az egyik az népirtás volt (a holokauszt)…. a másik meg egy diktatúra negatív következménye…” Ennél a pontnál megvallom, elbizonytalanodtam, hogy kell-e kommentálni, kell-e magyarázni a fent leírt idézeteket egy MDF-esnek? De mit MDF-esnek! Egyáltalán egy értelmes, érző embernek széles e hazában. Ez a gondolkodás tudniillik maga a fasizmus kvintesszenciája. Ez a náci ideológia lényege. Ember és ember között különbséget tenni. Gyilkosság és gyilkosság között megteremteni az egyenlőtlenséget. Ki engedheti meg magának, hogy különbséget tegyen egyik vagy másik ember aljas indokból történő meggyilkolása között? Mitől fájdalmasabb egyik vagy másik embertársunk bestiális leölése? Honnét veszi a bátorságot az önmagát egy kultúrnép tagjának tekintő politikus, hogy ilyen otromba, mondhatni aljas kijelentésekre ragadtassa magát? Egyáltalán, tisztában volt Herényi, hogy mit beszél? Tudatában volt szavainak ólom nehézségű súlyával? Csak remélhetjük, hogy csak a tudatlanság beszélt belőle, mint oly sokszor. A suszter maradjon a kaptafánál – mondhatnánk erre. Aki nincs birtokában a kellő tudásnak, az ne bonyolódjon szellemtörténeti fejtegetésekbe, mert lángba borítja mindazt, amit talán védeni akar. S mint tudjuk, a butaság nem bűn, hanem állapot. Mindenesetre rögzíthetjük, ez a Herényi féle, igen rossz ízű rádiós hakni sem segítette az MDF-es jelöltek ajánlószelvény-gyűjtését. Amennyiben a fentebb vázolt körülmények nem lettek volna elégségesek a teljes összeomláshoz, akkor Lévai színrelépését tekinthetjük a kegyelemdöfésnek. Dávid és Somogyi budapesti üdvöskéje meghallotta a süllyedő hajó eresztékeinek recsegését, látta a hatalmas léket a vízvonal alatt, s ahogyan azt ilyenkor – Bokros szavaival élve – egy államférfitól elvárhatjuk, senkinek nem szólva, azonnal a mentőcsónak felé rohant és sorsára hagyta a hullámsírba merülő hajót. Csak a história kedvéért emlékezzünk meg az előzményekről, melynek egyes állomásairól korábbi írásainkban már beszámoltunk. Mikor januárban napvilágra került, hogy Dávidék át akarják játszani az MDF-et az SZDSZ-nek, Lévai azon mód megfújta a harci kürtöt, és szent háborút hirdetett a gyarmatosítók ellen. Szabadságharcot hirdetett az MDF önállósága mellett. Majd az ütközet megkezdését meg sem várva kapitulált, és hűséget esküdött Dávidnak. Beszélik, hogy ugyanazzal a lendülettel Somogyi zsoldjába is szegődött (Makay nagy bánatára). Az ellenállás, melynek lett volna esélye e csúfság megakadályozására, elbukott, mivel Lévai rút árulása a sereget kettészakította és így már esély sem maradt a győzelemre. Lévai bizakodott, hogy a kialkudott júdáspénzt megkapja, mely a budapesti lista 2. helyében öltött volna testet, de tévedett. Az árulás soha nem látott egységbe tömörítette az SZDSZ-szel szemben ellenérzéseket tápláló szabadságharcosokat, és februárra egy teljesen alapszabályszerű, a Budapesti Rendtartást betű szerint betartó, szabályosan összehívott Budapesti Választmányi ülésen jogszerűen leváltották Dávid és Somogyi helytartóját, Lévai Zoltánt. Helyére a jelenlévők egyhangú szavazással a Lévainál sokkal tekintélyesebb és tapasztaltabb Szegner Lászlót választották. Dávid és szóvivője, Kerék-Bárczy bejelentette, hogy nem ismerik el a BV döntését, s hogy nyomatékot adjanak mondandójuknak, Dávid azon mód felfüggesztett öt kerületi szervezetet, hogy így biztosítsa védencének a szükséges többséget a BV-ben. Dávid, egykori igazságügyi miniszter már az UD ügyben is bizonyította, hogy ha érdekei úgy kívánják, nem riad vissza egy kis tiltott almaszürettől, de ez már gyomorforgató volt. Hírlik, hogy még Makaynál is kiverte a biztosítékot, pedig ő sem arról ismerszik meg, hogy visszariadna egy hátulról történő, sípcsontot ropogtató becsúszásos talpalástól. Ekkor váratlan fordulat történt, Makay felismerve a kínálkozó lehetőséget, támadásba lendült. Átverte az Elnökségen, hogy az Országos Választmány vonja magához a BV jogköreit, Lévai megmentéséért cserébe. Az alku Dávid és Makay között megköttetett. Ügyes, mondhatnánk. Merthogy: 1./ A külvilág számára Makaynak sikerült világossá tenni, hogy Dávid már nem ellenőrzi teljes mértékben a folyamatokat. 2./ Markában tarthatja régi ellenségét (Lévait), és a kellő időben leszámolhat vele. (budapesti lista 2. hely) 3./ Meggyöngítheti új ellenségét, Somogyit, akinek a mozgástere drámaian leszűkült. 4./ A budapesti listára gyakorolt váratlanul megnőtt befolyásával a zsarolási potenciálja az egekig emelkedett. (Több egybehangzó forrásunk tájékoztatott arról, hogy Dávid újabban Makayt a háta mögött csak egyszerűen hullarablónak nevezi…) Ezt nyilván az országos lista állításakor kívánja kamatoztatni, Dávid embereinek rovására (Debreceni, Somogyi, esetleg Herényi, Karsai). A briliáns tervbe egy apró hiba azért becsúszott, nevezetesen az, hogy Magyarország még mindig jogállam. Mivel az OV-nak az Alapszabályban nincs külön felhatalmazása, hogy egyedi ügyekben elvonhassa bármely testület hatáskörét, így a döntés törvénysértő, tehát semmis. Ez azért okozhat problémát, mert ha a döntés a budapesti listáról így születik meg, az a bíróságon megtámadható, s mivel érdemben befolyásolhatja a választás végső eredményét, ezért nem évekig kell az ítéletre várni, hanem a Legfelsőbb Bíróság 72 órán belül jogerős ítéletet hoz az ügyben. Ez kedvezőtlen esetben a listaállítás lehetőségének az elvesztését is jelentheti, hiszen a március 23-ai dátum elmulasztása a választójogi törvény szerint jogvesztő hatályú. S mivel a választás mind a nyolcmillió állampolgárt érinti, ezért – jogászok szerint – ügyfélként bárki keresetet nyújthat be a bírósághoz a jogsértő döntés megsemmisítése érdekében. De ne siessünk ennyire előre, térjünk vissza Lévaihoz. Lévainak, miután szorult helyzetéből felocsúdott, a mosoly gyorsan az arcára fagyott. Rá kellett ébrednie, hogy mentorának meg kellett alkudnia a fejére. Be kellett látnia, hogy már esélye sincs a hőn áhított 2. hely elfoglalására. A kábulatot tovább fokozta, hogy Budapesten az ajánlószelvény-gyűjtés katasztrofálisan alakult. Bevetettek mindent. Pénz is volt rendesen, hírek szerint több tízmillió forint állt rendelkezésre. Folytattak telefonos kampányt, megbíztak diákszövetkezeteket, szerződtek un. multi level vállalkozással is, de a kudarc, a bukás csak jött szembe feltartóztathatatlanul. Az elárult, becsapott tagságot, nos azt nem tudták mozgósítani. Nem baj, gondolhatta Lévai, majd az SZDSZ, az majd segít, azok majd megoldják. De a gyűjtés megkezdésének 5./!/ hetében mindössze egy MDF-SZDSZ-es jelöltnek sikerül regisztráltatnia magát. Lévai ekkor döbbent rá, hogy az általa parafált szerződésben óriási hibát követtek el, nevezetesen 18 helyen közös jelöltek indultak, akik a már hivatkozott törvény szerint nem számítanak bele a listaállításba. Maradt tehát 14 jelölt, akik közül nyolcnak el kell érnie a bűvös 750 ajánlószelvényt. Ez jelen állapotban reménytelen vállalkozás, legalábbis törvényes eszközökkel. De józan ésszel kinek éri meg három év letöltendő börtönbüntetést kockáztatni, hogy Dávid, Herényi, Retkes, Somogyi, Debreczeni bent ülhessen a Parlamentben? Ki kockáztatja meg, hogy egy életre megbélyegzett emberként, a választási csaló stigmájával éljen tovább, és örök életre kiiratkozzon a közpolitika világából? Nem is volt olyan régen a ferencvárosi időközi választás. A mai napig folyik a nyomozás, előbb vagy utóbb vádemeléssé fog érni. Dávid vagy Herényi bocsánatot kért Dézsi Mihálytól? Ígértek neki mindent, csak vállalja el a jelöltséget. S aztán? Talán erre is gondolt e nagyformátumú Lévai, és talán még az is az eszébe jutott, hogy az SZDSZ-szel kötött szerződést Dávidék vele íratták alá. Talán nem véletlenül. Az ő szignója van a titkos pénzügyi záradékon. Mit tartalmaz? Kinek kell majd helytállnia? Milyen garanciát kért a támogató? Kinek a házát fogják elárvereztetni? Ki írt alá kölcsönszerződést? A javakból mindenki részesedni akar, de a teljesítésnél már nincsen tolongás. Ezt ismerte fel Lévai? Ki tudja? Tartok tőle, hogy az állandóan a tisztakezűségről, meg a többi párt sötét pénzügyeiről szónokló Dávidtól soha nem fog senki ezekre a kérdésekre őszinte választ kapni. Mert ő is azt vallja, hogy az a korrupció, amiben ő nincs benne. Sok embert tett már tönkre. Emlékezzünk Romsics Imrére. Egy médiageg kedvéért belerángatta - Karsai Péterrel együtt - az úgynevezett Bagó-féle zsarolási ügybe. Mi volt a cél? Hogy Orbánnak tudjon 10 másodperc kellemetlenséget okozni? Romsics azóta elvesztette a rágalmazási perét, majd utána az állását. Karsai még előtte áll a több milliós nem vagyoni kártérítésnek. Megérte? Dávidnak biztosan, a másik kettőnek aligha.

Lévai tehát kitálalt. Bejelentette, hogy vége. Az SZDSZ-szel kötött szerződést felbontottnak tekinti. Végtére is ő írta alá. Ő tudja, hogy mi van benne, mi teljesült, vagy mi nem teljesült. Világossá tette, hogy törvényesen már nem lehet budapesti listát állítani. A választási csalásban meg nem akar, vagy nem mer részt venni. Dicstelen búcsú. De legalább szabadlábon. Kegyelemdöfés magának, kegyelemdöfés Dávidnak.

Magyarország, 2010 márciusa

Készítette: Moral Capital

http://www.bajszoskameleon.com/

Kedves olvasóink figyelmébe ajánluk a legújabb honlapot, amely Bokros Lajos munkásságával foglalkozik!

Néhány napig az MDF képviselőjelöltjein röhögött az ország. Csakhogy, ami ebben a szedett-vedett patchwork pártban zajlik, az egyáltalán nem mulatságos, hanem szánalmas és nevetséges. Február közepén Bokros Lajos egy körlevélben azt üzente külföldről, hogyha az MDF vezetői nem tudnak úrrá lenni a pártban eluralkodott káoszon, nem csinálnak rendet a sok össze-vissza beszédben, akkor visszalép a miniszterelnök-jelöltségtől és az MDF listavezetői posztjáról. Ultimátumával alaposan ráijesztett a pártvezetésre, mert a hangzavar gyorsan elült. Ám alig telt el egy hét, s máris itt az újabb „ügy”. Előbb a párt megújult honlapjára, majd onnan a közösségi videomegosztókra is felkerült az MDF képviselőjelöltjeinek a bemutatkozása, ami egyesek esetében valóban kacagtatóra, ám összességében botrányosra sikeredett., A párt körül megint nagy a zsivaj-lárma. Kérdés, hogy ezek után mit lép Bokros? Üzen-e még egyszer vagy veszi a kalapját? Most még megteheti anélkül, hogy maga is nevetségessé válna. Az MDF miniszterelnök-jelöltjének ugyan a történtekhez kevés köze van, de a pártban hónapok óta zajló politikai cirkusz azért lassacskán őt is „kicsinálja”! Valószínűleg ezt a folyamatot ő is látta Brüsszelből, hiszen a sikeres európai parlamenti választás óta a párt és ezáltal Bokros is egyre kínosabb helyzetekbe kerül. Hogy mást ne említsünk, az MDF nemcsak messze eltávolodott az „antalli örökségtől”, de közben ideológiai spektruma is igen csak kiszélesedett az utóbbi hónapokban. A pártban, s annak környékén felbukkantak liberálisok, egykori reformkommunisták, kisgazdák, szocdemek, keresztény konzervatívok és fideszesek, köztük volt Gyurcsány-hívő, Kádár-huszár, Antall-rajongó, Torgyán-fegyverhordozó, jobb napokat látott miniszter, államtitkár, pártvezető. Egy részük más pártokból kiábrándult maradékember, mások törtetők és karrieristák, ám az MDF mindenkivel tárgyalt és sokakat befogadott. Aztán a tárgyalásokat torzsalkodások, sértődések követték, majd össze-vissza nyilatkozatok hangzottak el, s ekkor (de csakis ekkor!) Bokrosnál betelt a pohár. Fenyegetése hatására a magát demokratikusnak hirdető pártvezetés statáriumot (értsd szájzár) hirdetett, ám alig telt el néhány nap, máris folytatódott – ezúttal hivatalos formában – a „kibeszélő-show”, s a közröhej tárgyává lett MDF „zuhanása” megállíthatatlannak látszik. Bokros egyelőre hallgat, pedig ami történt, az logikusan következik az előző hetek eseményeiből, s a magyar politikában is nagy blamázsnak számít. Az MDF-ben persze megpróbálták bagatellizálni az ügyet. A párt egyik prominense azt nyilatkozta a Klubrádióban, hogy mindez „ciki”, a kampányfőnök, Somogyi Zoltán azonban még eddig sem jutott el, hanem meglepően elégedett volt azzal a teljesítménnyel, amit ő és a csapata összehozott, s ennek alátámasztására még külföldi példát is felhozott. Pedig ami történt, az nem egyszerű blamázs, hanem egyszerre korkép és kórkép a 2010-es választásokra készülő Magyarországról. Politikai elitünk egyik rendszerváltó pártja olyan képviselő-jelöltekkel állt ki a választók elé, akiknek jelentős része elképesztően felkészületlenül, meglepően alacsony szellemi-intellektuális színvonalon indul harcba a választók kegyeiért, s készül a Parlamentbe. Somogyi Zoltán szerint egy-két kivételtől eltekintve nincs miért szégyenkezniük a látottak-hallottak alapján, s ő ezt bizonyára azért gondolja így, mert politológusként jól ismeri a politikai elit színvonalát, a konkurencia káderállományát is. S ez az, ami az első nevetések után az arcunkra fagyasztja a mosolyt! Az MDF, illetve annak vezetői ugyanis kampányukban arról próbálják meggyőzni a választókat, hogy ez a „minőség”, ez a „megújuló Magyarország”, a konzervatív „demokratikus közép”, ez az a párt, amely „a tartós gazdasági és társadalmi felemelkedés programját” valósítja meg. Egy januári pártközlemény mindezt megtetézte azzal, hogy „a 2009-ben megerősödött MDF minőségi, pozitív kampányt fog folytatni a demokraták megszólítása érdekében.” Ezzel a szellemi potenciállal? Ezzel a felkészültséggel? Ezekkel a jelöltekkel? Akik Parlamentbe kerülésük esetén országos ügyekben dönthetnének, akik négy évig regnálnának, akik ott ülnének a szakbizottságokban, az igazgatótanácsokban, a felügyelő bizottsági helyeken? Ám nemcsak ez, hanem egy másik kérdéssor is feltolul a videók láttán: hol vannak azok, akik megválasztásuk esetén valóban felkészült honatyaként, s nem valamiféle pártdroidként, érdekvezérelt, hűséges (esetleg zsoldos) pártkatonaként szolgálnák az ország ügyeit? Akiknek elegük van a jobb és baloldal eddigi teljesítményéből, akik nem dadognak-makognak a nyilvánosság előtt, akik nemcsak kvaterkázni és gombot nyomni járnak be a Parlamentbe, hanem van önálló szellemi horizontjuk, saját gondolatuk, annak kifejtéséhez pedig beszélő, netán szónoki képességük? A pártvezetés egyik megszólalójaként Pusztai Erzsébet azzal próbálta védeni a védhetetlent, hogy ezek a jelöltek „amatőrök”. Nanemán! Ekkora fizetésért, költségtérítésért, ennyi előnyért, kiváltságért, miközben a rájuk testált felelősség is óriási? A „politikusság” a modern demokráciákban kőkemény, nehezen elsajátítható, profi foglalkozás. Ha egy húsz éves politikai múlttal rendelkező politikusunk sem tudja ezt, akkor nagy baj van. S nemcsak az „amatőr” jelöltekkel, hanem az őket kiválogató szakértőkkel, pártvezérekkel, sőt - uram bocsá! - az egész politikai rendszerünkkel. Vagy éppen az volna a cél, hogy az ország ügyeiben néhány vezető pártpolitikus, s azok holdudvara döntsön, a többiek pedig csupán „vattaként” ücsörögnek a Parlamentben, s a kiváltságaikért cserébe a szavazáskor feltétlen lojalitást kell mutatniuk a főnökeiknek? De akkor miféle demokrácia a miénk? (S maradjon ez most költői kérdés!) Bokros tavaly bevállalta, hogy egy, a rendszerváltás óta átalakult, s leamortizálódott párt arca, húzóembere legyen. Hitelessége, múltja, korábbi teljesítménye aztán lehetővé tette, hogy az európai parlamenti választásokon az MDF meglepően jól szerepeljen, ő pedig az Európai Parlament tagja legyen. Az MDF most is Bokros Lajos mögé felsorakozva szeretne bekerülni a magyar parlamentbe, ő pedig ezeknek a jelölteknek a képviseletében kellene, hogy vitázzon az ellenfeleivel. Ne csodálkozzon, hogy ha ezek után megkérdezik tőle, hogy kiket és mit is képvisel ő tulajdonképpen, s a felvállalt szerepében ab start párbajképtelennek nyilvánítják. A Dunán ugyanis sok víz lefolyt a tavalyi siker óta, s momentán az MDF szénája e videóktól függetlenül is elég rosszul áll. Bokros múlt heti ultimátuma jelezte, hogy valószínűleg ő sem számolt azzal, hogy a mögötte felsorakozó pártban ilyen fordulatok zajlanak le. S nyilván az sem fordult meg a fejében, hogy már a kopogtató cédulák összegyűjtése is ilyen nehezen fog menni, amit ezek a botrányok a következő napokban nyilvánvalóan még tovább nehezítenek. Ráadásul a jelek szerint az MDF belső harcainak sincs még vége. A világhálóra kikerült nyekegés után most ismét veszekedés, torzsalkodás zaja hallatszik ki a párt köreiből. Bokros Lajosnak tehát döntenie kell. Vagy lesz ereje európai formátumú szakemberként és politikusként levonni a konzekvenciákat, vagy szemet huny a történtek felett, s a kommunikációs blamázsokért felelős kampányfőnökhöz hasonlóan ő is megpróbálja elhitetni velünk, hogy ez nem a magyar ugar, hanem már Európa! Sebők János forrás:hvg.hu

„Vár állott, most kőhalom / Kedv s öröm röpkedtek  / Halálhörgés, siralom / Zajlik már helyettek.”

Kölcsey drámai képe jut a szemlélő eszébe, ha a Szilágyi Erzsébet fasor 73. szám alatt található, egykor szebb napokat megélt palotára tekint. A palota társasházként működik, talán öt-hat családnak nyújtja az otthon melegét, de nem ezért ismerik oly sokan az országban. Nem a lakók miatt szerepel vágóképként a televíziók híradóiban. Nem miattuk tartanak ott időnként tüntetéseket. Nem miattuk tolong ott időnként a magyar sajtó színe- java. Nem miattuk szennyezik be olykor fekáliával indulatos haramiák a díszes bejáratot, hanem azért, mert a társasház a Magyar Demokrata Fórum székhelye is egyben. A ház e század elején még várként védelmezte azt az eszmerendszert, azokat az értékeket, melyek hozzásegítették az országot a békés átmenethez. Otthont adott a magyar demokratáknak, kik innen indultak visszaszerezni elveszített függetlenségüket. Ide tértek vissza erőt gyűjteni, feltöltődni, hitet meríteni a 2004-es majd a 2006-os választások sikeres megvívásához. A betérő mindig kapott egy jó szót, egy mosolyt, de ha kellett, szenvedélyes vitáktól volt hangos a palota. A viták mindig ugyanazon gondolat körül forogtak, hogyan tudják még eredményesebben képviselni keresztény, jobboldali, konzervatív eszményeiket, melyet egykoron oly sokan támogattak ebben az országban.

A párt zsugorodásával a szervezetet hivatásszerűen támogatók létszáma is folyamatosan csökkent. Az utóbbi hat, nyolc évben talán tízen dolgoztak főállásban a székházban. Stabil csapatnak voltak mondhatók, hiszen többségük az MDF reneszánszának is megénekelt 2004-es EP választásokkor már itt keresték kenyerüket. Kevesen voltak, de hittel, lelkesedéssel végezték munkájukat. Decens nyugalommal viselték Gémesi, Szőke, majd Hock ügyvezetőségét, s rezzenéstelen arccal vettek tudomást Dávid hisztérikus kirohanásairól. Tették mindezt abból a hitből táplálkozva, hogy jó ügyet szolgálnak, az igaz oldalon állnak.
A komor felhők 2008 őszén kezdtek gyülekezni a palota felett. Dávid szemében ekkor tájt már gyanús lett, ha valaki arcán mosolyt látott. Az alkalmazottaknak azt kellett tapasztalniuk, hogy a szenvedélyes viták már nem a közjóról, nem az MDF sikeréről, hanem mind inkább az elnök legfőbb tanácsadója által évekkel korábban kitervelt ördögi terv ellen kibontakozó keserves küzdelmekről szóltak. Soha senki nem hitte volna, hogy az MDF-nek, mely önérzettel tudott ellenállni Orbán halálos ölelésének, a 2004-es, majd a 2006-os siker után egy, még annál is nagyobb veszéllyel kell majd szembenéznie. Somogyi tervét sokan csak az MDF armageddonjaként emlegették. A kór most nem kívülről, hanem belülről támadt az MDF-re. A küzdelem egyre hevesebb, egyre elkeseredettebb lett. A Ház dolgozói riadtan szemlélték, hogy a korábban jókedvű, pezsgő munkahelyük egy rideg halottasház képét kezdi felvenni. A legfőbb szabály: ne láss, ne hallj, ne beszélj, lehetőség szerint bujkálj, s kerülj minden perszonális kapcsolatot, mert nem tudhatod, hogy ki fog feljelenteni. Ki akar a te holttesteden állva magasabbnak látszani. Egyre döbbentebben szemlélték, hogy milyen alakok jelennek meg a székházban. S talán, ami a legjobban fájt az ott dolgozóknak, az a kiüresedés, az értelmes munka hiánya, a tettre kész erő parlagon tartása. Egyre markánsabban érezték, hogy hiába díszeleg a vár mellvédjén a Magyar Demokrata Fórum cégére, hiába öntenek ellenséges haramiák egy vödörnyi fekáliát a kapu elé, a döntések már rég nem e vár falai közt születnek.

A döntések már vagy másfél, két éve Somogyi Zoltán irodájában hozatnak meg. Olyan döntések, amelyektől a lelkük mélyén viszolyogtak, melyekkel nem tudtak, nem lehetett azonosulni. Olyan döntések, melyekért a balhét nekik kell elvinniük. Mert ugyan ki ismeri Polyák Zsuzsa, Halász Ambrus, vagy éppen Deutsch Sándor nevét? Ugye, kedves olvasó, ezeket a neveket még ön sem hallotta? Pedig nagyon fontos emberek. Somogyi, vagyis a PC munkatársai. Ők azok, akik az elmúlt egy, két évben meghatározták az MDF politikájának üzeneteit. Ők az MDF „agytrösztje”. Hátborzongató még belegondolni is, nem hogy a mindennapokban megélni. Ennek a kiszervezésnek a következménye, hogy a vár elnéptelenedett. A munkatársak feladva a szélmalomharcot, fájó szívvel belátták, hogy ennek már nincs értelme. Ezt így nem folytathatják tovább, még akkor sem, ha a megélhetésüket kockáztatják. Ezért az ámokfutásért felelősséget tovább nem vállalhatnak. Nem vállalhatnak, mert nem akarnak új identitást maguknak. Személyes emberi hitelüket kockáztatják. Miért is? Hogy Somogyi ördögi terve megvalósuljon? Hogy az egykori vár helyén kőhalom álljon? Ebben kellene részt venniük. Miközben a „fizetség” a lenézés, a pökhendi kioktatás, a megaláztatások sorozata, a rosszarcú, felelősség nélküli alakok kísérletezgetésének ódiuma, mely mind az ő fejükre hull vissza. Hiszen Somogyi nem választott vezető. Ő csak tanácsadó. Emberei nem éltető részei az MDF-nek. Ők csak Somogyi gazdájukat szolgálják. Ha bukás van, nyomnak egy delete gombot a számítógépen, és vége. Kitörlik az MDF-es file-okat és kész, bevégeztetett. Keresnek egy új várat, amit lerombolhatnak. A vár lakói meg ott ülnek a kőhalom tetején, a múltba révedbe azon tűnődnek, hogy egykoron itt egy erős vár állott, az MDF hite. Az egykori öröm helyett mára csak a siralom maradt.
A fentebb vázolt „pártépítő” munka eredményeként köszönt el az MDF-től Hanczár János, Fáy Zizi, Kovács Ágnes a sajtóirodáról, ezzel gyakorlatilag megszűntnek tekinthető a párt sajtója. Majd 15 évnyi szolgálat után vett búcsút Dávid egyik legrégebbi munkatársa, Hegedűs Péter, egykori pártigazgató, akinek az MDF örök hálával tartozik, mert nélküle el sem tudott volna indulni a 2006-os választáson. Köszönetet persze sohasem kapott érte Dávidtól. Távozott dr. Varga Zsolt is, aki rengeteget dolgozott a 2004-es majd 2006-os sikeres választásban, később pártigazgató lett, míg le nem váltották. Gazdasági igazgatóként mondott búcsút, helyét most a jól ismert Lengyel Zoltán vette át (ő tudja, miért jó ez neki, de  pont most?). Sokan távoztak az MDF Szakmai Kabinetek vezetői közöl is.  Többek közt: Zsigmond Attila (kultúra), Kemény Attila (környezetvédelem) Szemereki Zoltán (egykori pártigazgató, önkormányzatok, informatika), Sajtos Sándor (biztonságpolitika), Vasa László (kutatás, felsőoktatás), Felső Attila (vállalkozás, kkv.), Szendi Sándor (makrogazdaság), Farkas Péter (sport, ifjúságpolitika), Vaskor László, (önkormányzatok, kinek a párttagságát Lévaiék Budapesten tavaly felfüggesztették, és akinek a fellebbezését Dávid hathatós közbenjárására immáron 10. hónapja nem tűzi napirendjére az Árpásy dr. által vezetett OEFB – éljen a jogállam.) A lista minden bizonnyal még folytatható lenne, de a krónikáshoz sem jut el minden információ. Azonban ez is nagyon hosszú. Ahogy hírlik, korántsem végleges.

Legalább e keretek között mondjunk köszönetet eltávozott egykori segítőinknek azért az áldozatos munkáért, amit hosszú időn keresztül végezetek az MDF-ért, végső soron az országért.
 
Epilógus
E publicisztika befejezése után jött a hír: Dávid Ibolya újfent őrjöngő ámokfutásba kezdett. Az ajánlószelvény-gyűjtés kellős közepén feloszlatott Budapesten újabb hat szervezetet a korábbi öt után, és úgy tűnik, Csongrád megyében is megkezdte a teljes felszámolást. Talán ő tudja, hogy mit csinál.
 

Magyarország, 2010 februárja

Készítette: Moral Capital

(Az MDF kulturális forradalma)
 

Mozgalmas napokat, bizarr döntéseket tud maga mögött az MDF. Szinte látjuk, amint a kereskedelmi televíziók program-igazgatói a hajukat tépik kétségbeesésükben, hogy milyen ízléstelen, véres, szürreális produkciókkal „kedveskedjenek”  a nézőiknek, ami felül tudja múlni az MDF által bemutatott előadást, hogy meg tudják tartani a hirdetőiket. Lássuk hát, alul tudták-e múlni eddigi teljesítményüket az MDF potentátjai? Rövid válasz: igen. Nézzük részletesebben.

A Budapesti Választmányon történtekről korábban már részletesen beszámoltunk. Ezért csak röviden, emlékeztetőül. A Lévai Zoltán és Bárándi Zoltán által uralt BV hártya vékonyságú, remélhetőleg illékony többsége, Dávid és Herényi állhatatos, erőszakos és hathatós segítségével, három órás vacogástól kísér(t)ve, (mint tudjuk az MDF  mostanság verbálisan fizeti a gázszámláját: Az Isten fizesse meg!) egy azaz egy szavazattal eladta, átadta (a nem kívánt rész törlendő) a budapesti MDF-et örök ellenfelének, az SZDSZ-nek. Ez, mint később még hallani fogunk róla, egy marginális, akarom mondani egy regionális megállapodás, nem bír országos relevanciával, ahogyan hallhattuk a mostanában feltűnően lapító Makay OV elnöktől. Emlékeztetőül: a 32 választókerületből 18-ban az SZDSZ jogosult jelölteket állítani, anélkül, hogy abba az MDF-nek bármilyen beleszólása lenne, és akik MDF-SZDSZ jelöléssel szerepelnek a szavazólapon. (Makay, Dávid, Herényi: szó sincs koalícióról, mindenki MDF színekben indul. Vélelmezhetően Somogyi még nem szólt nekik, hogy új gazdáik meggondolták magukat.) A megmaradt helyekre jelölhet mindenki, aki fizet, vagy jól nősült, vagy egyszerűen csak haver. Így jelölhette Gyurcsány Ferenc saját udvari Homéroszát, Debreczeni Józsefet. Gyurcsány, hogy az aranytollhegyű (bér)tollnoka biztosra mehessen, a belvárosi indulás mellé vett is neki mindjárt egy 6. helyet az országos listán is. Így jelölhette Lomniczi Zoltán egykori főbíró fia (Herényi lányának férje) a haverját, a XVI. kerületben. Herényi veje, a Lomniczi fiú csak azért nem lett jelölt, mert nagyon elfoglalt.  Feleségével és Medgyessy D209 Péter nevelt lányával frissiben gründolt Konzervatív Intézetük az MDF szellemi hátországa. Így jelölhette az MSZDP egykori köztársaságielnök-jelöltjét, Király Zoltánt Óbudán. Így lehet jelölt Slosár Gábor a XII. kerületben. Vélhetően egy újabb MNV Zrt. felügyelő bizottsági tagság reményében. (Ahol eddig is Dávidot, no meg Herényit képviselte a parlamenti frakció megszűnéséig, vélhetően mindkettőjük örömére.)
Azután itt van maga Lévai, a VI. kerületből. Mert hogy ő ott tag. Meg BV küldött. Csakhogy elfogyott a szervezet. Meg tagság sincs. Meg talpas sincs. Ki fog dolgozni? Ki fogja összeszedni az ajánló-szelvényeket? Mert hogy ő nem, arra mindenki mérget vehet. Hiszen a munkára már régóta alantas elfoglaltságként tekint, és ennek megfelelően konokul kerüli is azt. Ekkor kiváló ötlete támadt, bekéredzkedik alvezéréhez, Bárándihoz Zuglóba. Az ingyenélő tücsök meséje jutott az eszébe: ahol egy jól lakik, ott a másik sem halhat éhen. Vagyis, gondolta, hogy Bárándi, a zseniális pártépítő, aki alatt csak úgy sziporkázik Zugló, csak összegyűjti helyette is azt a pár száz kopogtatócédulát. Mi az neki? – gondolta magában Lévai. Csakhogy Lévainak gyorsan rá kellett ébrednie, hogy ő nem a szorgos hangyához kopogtatott be, hanem egy másik tücsökhöz, így sebtében új tervet, azaz hangyát kellett találnia. Lévai körbenézett, és a lelkes SZDSZ-t támogató barátaitól várta a segítséget. Kétségbeesetten nézett a XIII. kerületre. Varga Zalánra, akinek Almássy kérésére Hock intézte el, hogy ma XIII. kerületi önkormányzati képviselő lehet. (Azóta is szégyellhetik magukat Klem Laci és minden becsületes angyalföldi előtt…) Nézett a VII. kerületre. Perjés Andrásra, Simon Péterre, akiket másfél éve, még mint dávidistákat nyírták ki Lévaiék, hogy most Perjés, mint etikai bizottsági tag, mindenféle morális kontroll nélkül végrehajtsa Lévai és Bárándi utasításait a tébolyult vérengzésben. Esdeklően nézett a XX. kerületre, Sándor Zsigára, aki 2008-ban almássystaként ütötte a dávidistákat, hogy most dávidistaként gyűlölje mindazokat, akik nem akarnak asszisztálni ehhez a gyomorforgató végkiárusításhoz. Lévainak gyorsan be kellett látnia, hogy ezen harcostársai csak azért voltak olyan elszántak a párt eladásának a támogatásánál, mert a teljesítményük pontosan a nullával egyenlő, épp úgy, mint az övé. Ekkor ördögi terv pattant ki a fejéből. Kakukkfiókaként be kell ülnie a készbe. Hiszen ő is tudja, hogy azok a kerületek ellenzik az SZDSZ igát, akik eddig is meg tudtak élni a saját munkájukból. A szombati OV előtt – mondjuk ki, teljesen szabálytalanul – az egykori Almássy-fan Gilyén Magdolnával és a korábban Herényi-gyűlölő hírében álló Bárándival eldöntötték, hogy a megbecsült csepeli MDF-es Karsai Miklós helyett ő, azaz Lévai fog indulni a XXI. kerületben.
Mao Ce-tung a „Nagy ugrás” programjának bukása után kezdett elszigetelődni a pártjában, ezt érzékelvén, jobbkeze, Lin Piao, aki mellesleg a kínai hadsereg főparancsnoka volt, összegyűjtette Mao híres, vagy inkább hírhedt mondásait. Így született meg a Kis Piros Könyv. A kínai kommunisták bibliája. Ebben olvasható Mao egyik kedvenc szófordulata: a „demokratikus diktatúra”. Nos, ez juthatott az eszébe a csepelieknek, amikor elsőként folyosói pletykákból, majd az MTI híradásából értesülhettek a demokratikusan meghozott (3 igen, Lévai, Bárándi, Gilyén és 1 nem, Csatlós Csaba) diktatórikus döntésről. Mely demokratikusan diktatórikus határozatról mind a mai napig őket hivatalosan senki(!) nem értesítette (2010. február 3-ig).

Ezek után biztosak lehetünk benne, hogy a csepeli választók visszafogott lélegzettel várják, hogy milyen jót fog velük tenni ez a bácskában disznókat tenyésztő, a VI. kerületet lerohasztó s ezért onnan menekülő, a budapesti MDF-et egy magának kialkudott listás helyért kiárusító államférfi. Mindezt persze úgy, hogy valószínűsíthetően még azt sem tudja, hogyan nevezik Csepel főutcáját.
A Mao Ce-tungi (dávidi) „Nagy ugrás”, az MDF életében Bokros Lajos színrelépésével kezdődött. Itt ugyan nem kellett a falu szélén kis acélkohókat építeni, de a pusztítás legalább akkora volt, mint a múlt század ötvenes éveinek végétől Kínában. Szervezetek tucatjai oszlatták fel magukat, megszűnt a parlamenti frakció, a kizárásokról, törlésekről szóló határozatokat Makay jobbkeze, Kovács Edit már becsukott szemmel is képes megírni. Néha a neveket összekeveri, de ez kit érdekel?  A hatékonyság növelése érdekében az Országos Választmánytól Makayhoz telepítették az oszlatás, kizárás, törlés vagyis a rombolás összes hatáskörét. A munka annyira gépiessé vált, hogy a pártelnököt tagjai között nyilvántartó tamási szervezetet úgy oszlatták fel, hogy Kis Jóskának és Nedermann Marikának okiratot kellett hamisítania ahhoz, hogy elkerülhessék azt a botrányt, ami Dávid párttagságának  véletlen(?) megszüntetése jelentett volna. Bizalmas jelentések szerint, a „Nagy ugrás”-ért nagy árat kellett fizetni. A legalább 90 évre titkosított adatok szerint ezen időszakban az MDF a tagságának majd’ 40%-át veszítette el. De ahogy Kínában Maot sem rendítette meg a sok millió ember halála, úgy az MDF nagy kormányosát, Dávidot sem térítette el a párt pusztulása a további rombolástól. Ez az út egyenesen vezet a kínai mintájú kulturális forradalomhoz. 
Ennek fontos állomása volt a január végén megtartott Országos Választmányi ülés. Ennek tétje a Bokros-kultusz elindítása és az SZDSZ-be való beolvadás jóváhagyása. A nagy mennyiségben lehullott hó ellenére sokan megjelentek az OV ülésén. Ez némi riadalmat keltett a pártvezetésben, mert arra számítottak, hogy csak leghűségesebb alattvalóik lesznek jelen. Ahogyan Makaytól megszokhattuk, grammra, dekára ki volt számolva a biztos többség. Ezt támasztja alá, hogy csak alig 40 - 50 személyre rendeltek ellátást. Taktikát változtattak. El kezdték az időt húzni. Bokros, lévén kiváló előadó, s kétségtelenül a liberális értékrend egyik legfelkészültebb magyarországi képviselője, majd’ kétórás előadást tartott. Szögezzük le, az ott ülő MDF-esek nagy része szájtátva hallgatta az előadást, hiszen ők Dávid elnöki beszámolóihoz szocializálódtak, esetleg Somogyi vagy Herényi mellébeszélését szokták végig unatkozni. Derűs közjátékként és a létszámra vonatkozó állítás alátámasztásaként írjuk le, hogy a hallgatóság egy része (a reggeljüket kihagyók és a másként gondolkodók), a maratoni előadás alatt a hátsó ajtón kiszöktek az előtérbe, és komótosan felfalták az oda készített szerény mennyiségű szendvics-készletet. Az elöl ülők szikrázó tekintettel figyelték az előtérben zajló lakomát, de hát a szervilizmusukért nagy árat kellett fizetniük. Az első sorokból nem mertek felállni, hiszen mindvégig magukon érezték Dávid és a pártvezetés gyanakvó tekintetét, így csak a nyáluk csoroghatott a látványtól.

Majd jöttek a hozzászólások. Annak megszokott koreográfiájával. (Frisch Oszi, Szabó Joe, Herényi és mások.) Egy közös volt bennük, ordított róluk, hogy fogalmuk sincs arról, Bokros miről beszélt. Frisch Oszi, aki tüzet okád, ha meghallja a „vadkapitalista”, liberális, nagybirtok-párti Raskó György nevét, most az első sorból felpattanva áhítattal nyalt be egy nagyot Bokrosnak, és tett fel álkérdéseket, hogy lássák, ő mennyire otthon van a világ dolgaiban. Herényi Karcsi nyomta a szokásos paneleket. Mindenki hülye. Mindenki populista. Csak az MDF-nek van programja. A krónikás meg csak azon tűnődött, hogy vajon Herényi elhiszi azt a sok sületlenséget, amit mondott? Szabó Joe a szokásoknak megfelelően ostorozott mindenkit széles e hazában, és oly intellektuális volt, hogy a teremben ülők kényszeredetten sütötték le a tekintetüket, hogy ne derüljön ki, fogalmuk sincs arról, Joe miről beszél. És jöttek a többiek, mind leborulva az új fénylő csillag, Bokros Lajos előtt. A professzor meg lassan, kimerítő részletességgel válaszolt új híveinek, ezzel is segítve Makayék taktikáját az időhúzásban. Jött a szavazás. Bejött a papírforma. Azok, akik tegnap még az ellenkezőjétől voltak felhevülve, ma Bokros csomagja előtt borultak le. Büszkén lapogatták egymás vállát, mondván, sem a Fidesznek, sem az MSZP-nek nincs programja, azaz csomagja, de nekünk bezzeg már van. Bokros neoliberális programját a magát konzervatív pártnak valló MDF Országos Választmánya nagy többséggel magáévá tette. E verejtékes három óra után az elnök szünetet rendelt el. Ekkor tört ki a botrány. A Bokros előadását áhítattal vagy csak egyszerű számításból végigülő tagok ekkor szembesültek Bokros csomagjának a hatásával. A szendvicsek tudniillik mind egy szálig elfogytak. Nincs több dőzsölés. Nincs több ingyen ebéd. Vége az élősködésnek. Többen ekkor értették meg, hogy mi is a neoliberális kapitalizmus lényege.  Ezt szavazták meg az előbb olyan nagy többséggel. Az MDF-et bábként vezető potentátok tanácstalanul topogtak egy helyben, de nem így az új gladiátor, Bokros, aki azon mód cselekedett. Újonnan leigázott szellemi rabszolgáinak lelkesítő tekintetétől kísérve elindult felkutatni a környék kis közértjeit, éttermeit némi elemózsiáért, hogy elejét vegye egy éhséglázadásnak, melynek vérbefojtása sokkal többe kerülne neki, mint néhány szikkadt szendvics megvásárlása. Alig fél óra múlva Bokros megjelent két nylon zacskónyi szendviccsel, és a győzelme teljessé vált. Ettől kezdve már nem csak a szavait itták oly áhítattal, hanem a tenyeréből is ettek. Hiszen úgy gondolták, hogy mostantól nekik, mindig jut majd szikkadt zsemle.

Jött a nap másik nagy attrakciója, az SZDSZ-szel történő összeborulás. Előadó: Dávid Ibolya pártelnök. Mi tagadás, nem volt könnyű helyzetben. Pártelnökként arról győzködni a tagságot képviselő(?) Választmányt, hogy adja áldását a párt megszüntetéséhez, nem volt egyszerű feladat. Bokros sziporkázó előadása után még kínosabb volt az a nyökögés, makogás amit Dávid elővezetett. Izzadságszagú volt, lássuk be. Dávid 2004-ben még olyan programmal tudta maga mögé állítani a tagságot, és olyan, azóta már kizárt vagy kilépett egykori országosan ismert MDF-es vezetőket, mint Boross Péter, Gémesi, Hock, Szőke, Katona, Almássy, Csáky, Pettkó stb., hogy a cél az MDF önállóságának visszaállítása. A Fidesz általi bekebelezés megakadályozása. Az, akkor, egy szabadságharc volt. Gyakorlatilag pénz nélkül, a hit által vezéreltetve, a tagságban meglévő tartalékok mozgósításával sikerre vitte az MDF-et 2004-ben és 2006-ban. (Na, jó, nyilván a Fidesz ellenfeleinek sem volt ellenére az MDF önállósulása, talán még segítettek is ebben-abban.) Az MDF tagsága akkor nagyon akarta a sikert. Tudott és hajlandó volt érte dolgozni. Most Dávidnak arról kellett győzködnie a választmányt, hogy a sok verejtékkel elért eredményt nem tudta kamatoztatni, a vállalkozást csődbe vitte, - tegyük hozzá, Somogyi hathatós segédletével -, és nincs más lehetőség az ő és bizalmasai túlélésére, mint elfogadni a megalázó ellenséges felvásárlást. Fogadjuk el, nem egyszerű feladat. Ennek megfelelően hebegett-habogott, szenvedett. Egyszóval szánalmas volt. De becsületére(?) legyen mondva, rég elvesztette azt a képességét, hogy szégyenkezzen bármi nemű politikai becstelenségéért. Ő maga mondta magáról, hogy neki nincsenek barátai, neki csak az ambíciója töretlen. Nincs ár, amit annak kielégítéséért ki ne fizetne. – tesszük hozzá. Úgy viselkedik, mint egy lélektelen gép, amely csak a programot hajtja végre, bármi legyen is a következménye. Érdekes, az elnöki előadás után nem tolongtak a hozzászólók. Ebből a „sikerből” nem akarta kivenni senki a részét. Csendben lapított a legtöbb lelkes rajongó, ki tudja, hátha egyszer eljő a szembesítés, és akkor önérzetesen lehet mutogatni a jegyzőkönyvet, hogy ők, legalábbis verbálisan, nem támogatták ezt a becstelenséget. Megszavazni muszáj volt, mert csak így tudnak majd belülről bomlasztani. Eljött a szavazás ideje. Makay OV elnök bevetett minden tisztességtelen eszközt, amit annak idején pl. Romániában tapasztalhattak a megnyomorított erdélyiek. A szavazást a következőképpen próbálta meg abszolválni: Aki nem ért egyet az Elnök asszonnyal, az a két feltartott keze mellé, tegye fel a két lábát is. Ügyes, mondhatnánk. Gyomorforgató, gondolja minden becsületes demokrata. Bár, tegyük hozzá, annyit szelídült a kép, hogy míg Ceausescu Romániájában azt, aki ezt a gravitációt meghazudtoló mutatványt meg tudta csinálni, azt a Secu azonnal elvitte, itt legfeljebb a jelöltségtől fosztják meg, vagy csak egyszerűen kizárják. Mint azt később látni fogjuk. A szavazás még így sem ment egyszerűen. Történt, hogy Kolozsváry László, budapesti küldött, szerencsétlenségére éppen Bárándi Zoltán, Lévai alvezére mellé ült. Mikor a támogató szavazásra került sor, Kolozsváry láthatóan nem kívánta megszavazni, mire Bárándi, eltorzult arccal, üvöltve követelte tőle, hogy jól láthatóan emelje fel a kezét. Így megy ez mostanság az MDF-ben. A végeredmény ismert: 42 igen, 12 nem, 14 tartózkodás.

Majd következett az egyéni jelöltek megválasztása. Az MDF joghiteles Alapszabálya szerint a képviselőjelöltekről a helyi szervezet illetve a VEF-ek javaslata alapján a megyei választmányok döntenek. Ezen döntésekkel kapcsolatban gyakorol egyetértési jogot az OV. Innentől kezdve szinte minden törvénytelen, ami az OV ülésen történt. Fentebb már megemlékeztünk Lévai és kétfős csapatának teljesen Alapszabály ellenes döntéseiről. (Várhatóan több kerület bíróságon támadja meg ezen törvénysértéseket.) De a legabszurdabb döntése mégsem ez volt a Választmánynak. Történt, hogy Csongrád Megyében a Megyei Választmány 90(!) %-os többséggel elutasította az SZDSZ-szel kötendő vadházasságot. E döntés meghozatalának egyik emblematikus arca Mészáros Tamás, hódmezővásárhelyi MDF elnök volt, aki egyben a Csongrád Megyei Választmány alelnöke, továbbá ő a hódmezővásárhelyi képviselőjelölt is, a helyiek és a megye bizalmából. A Megyei Választmányi ülésén Karsai Péter képviselte az Országos Elnökséget, neki kellett volna szállítania a megye igenlő döntését. Ez csak azért meglepő, mert amúgy Karsai országszerte az SZDSZ-szel kötendő megállapodás ellen uszít, no, nem elvi alapon, hanem azért, mert veszni látja bejutó helyét az országos listán. Ez a Margit hídról, Dávidért a Dunába ugrani kész Karsai (ő maga mondta több alkalommal, a jelenlévők nagy derültségére) meglátván, hogy Mészáros kimegy a teremből, azon mód ügyrendi javaslatot tett Mészáros likvidálására, mondván, hogy a fiatalember Lázár János hódmezővásárhelyi fideszes polgármester által vezetett Önkormányzat egyik intézményében dolgozik. Jegyezzük meg, közalkalmazottként, havi bruttó százezer forintért, történészként. Karsai azt persze nem hozta a jelenlévők tudomására, hogy a nevezett Lázár János a Parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának is az elnöke egyben, ahol Karsai alelnök volt az MDF Frakció megszűnéséig. Így Lázár kegyéből tudott évente tucatnyi egzotikus luxus úton részt venni közpénzből. Na, ilyen egy gerinces, szabad magyar demokrata. A dolog pikantériája, hogy mikor Mészáros visszatért az ülésterembe, senki nem szólt neki, hogy időközben lemészárolták. Ehhez már a harcedzett Karsainak sem volt bátorsága, hogy mélyen a szemébe nézzen áldozatának, és megmondja, hogy milyen „becsületesen” járt el vele szemben. A jelöltek nagy része persze kamu jelölt, hiszen a jóváhagyott jelöltlista azóta naponta változik. Sorban jelentik be a hírbe hozott jelöltek, hogy köszönik, de ebből a katyvaszból nem kérnek. (Zala, Veszprém, Budapest stb.) Szeretnék legalább a magánemberi hitelüket megőrizni. Érdekesség, hogy a korábbi fogadkozások ellenére mégis csak lesz országosan lejáratódott SZDSZ-es a jelöltek közt, hiszen Nagykanizsán nem mást indít az MDF, mint Kovács Kakaóbiztos Kálmánt, a Medgyessy, Gyurcsány kormányok tagját, de ennyi hazugság után ezen már szinte senki se botránkozik meg. Éljen a dávidi korrupcióellenes harc. Éljen a tiszta közélet. Éljen az MDF-SZDSZ megbonthatatlan örök barátsága. Éljen a biznisz.
Az MDF-ben is kiadták a Kis Vörös Könyvet, csak itt éppen Bokros programnak hívják. Az MDF-ben is megkezdődött a személyi kultusz kiépítése. Minden mondatnak Bokros Lajossal kell kezdődnie és végződnie.  Itt is dolgozni kezdtek a Vörös Gárdisták, akik minden értelmiségit, tenni tudó, sikeres, magasabbra nőtt MDF tagot kíméletlenül eltávolítanak a pártból. Tort ül a tehetségtelenség. Kínában majd’ tíz évig tartott a Kulturális Forradalom és az ország teljes széteséséhez vezetett. Csu En-laj miniszterelnöknek, majd később Kína új urának, Teng Hsziao-ping-nek óriási erőfeszítésébe került, míg az országot ismét működőképes állapotba tudták hozni. Az MDF-nek nincsen tíz éve. Az MDF már most a teljes szétesettség jeleit mutatja. Az MDF kulturális forradalma, mely az SZDSZ-szel kötött képtelen házasságával érte el a tetőpontját, tavasszal vége szakad. A választók fogják kimondani az ítéletet, amely így fog hangzani: vége.

De ki fogja újjáépíteni?
Magyarország, 2010. februárja

Készítette: Moral Capital

Az elmúlt néhány hét MDF-es, SZDSZ-es Kapolyis, Fletós kűrje juttatta eszembe fiatalabb korom egyik bájos vígjátékát, a Szerepcsere c. mozifilmet. Úgy emlékezem, hogy az Urániában láttam először. Eddie Murphyt talán még Golden Globe díjra is jelölték a filmben nyújtott alakításáért. De meg kell emlékezni Dan Eykroydról is, hiszen ő is kiválóan formálta meg a reá osztott szerepet. Nem feszítem tovább a húrt, a film rövid történetét úgy lehetne összefoglalni, hogy két öreg, a kapzsi, korrupt milliárdos testvérpár, a Duke fivérek unalmukban elhatározzák, hogy emberkísérletbe fognak. (Ahogyan teszi ezt Somogyi az MDF-fel néhány éve.) Elhatározzák, hogy az egyik előkelő fehér családból származó ügyvezető igazgatójukat kábítószer birtoklás hamis vádjával földönfutóvá teszik és az utcáról összeszedett, tanulatlan fekete csavargóval helyettesítik. A kísérlet lényege, hogy az alanyok milyen sikerrel tudnak alkalmazkodni az új szerepük generálta kihívásokhoz. A puhány, dúsgazdag úri fiú hajléktalanként, a nincstelen csavargó a tőzsdecápák között. Két főhősünk egy véletlen folytán értesül az embertelen kísérletről, melynek ők az alanyai és összefognak a két vén gazember ellen. Duke-ék illegálisan megszerzett információkkal akarnak hatalmas profitot elérni a New York-i tőzsdén. (Lásd: MDF lehallgatási botrány, tisztújítás.) A kereskedés megkezdését jelző gong megszólalása után a parketten kaotikus jelenetek vibrálnak: veszek, veszek, kiáltják Duke-ék alkuszai. Mikor rájönnek, hogy őket vezették az orruknál fogva, szinte hisztérikus állapotban: eladok, eladok kiáltásokkal igyekeznek menteni a menthetőt, de - mondanunk sem kell - későn…

Nos, az egyébként szórakoztató film ezen utolsó kockái jutottak az eszembe az elmúlt napokban, annak az isztambuli bazárt idéző, már-már tragikomikus pár(t) keresési akciósorozat láttán, amit az MDF mutat be az ország közönségének.Az MDF álláspontja, mondjuk a szövetségi politikájáról, olyan, mint a BUX indexe. Egyetlen egy stabil, állandó mutatója van, az a folyamatos változás, mondhatnók némi képzavarral. Nézzünk néhány jellemző példát.

Csapody Miklós, az MDF megmondóembere, a maga szarkasztikus modorában mondja bele egyenesen a kamerába, hogy márpedig az SZDSZ-szel semmilyen megállapodás nincs, tárgyalás sincs, szövetségről meg csak az ellenséges média vizionál. (Erre minden becsületes jobboldali MDF-es fellélegzett, hiszen a megmondóember mondta, akinek Dávid, még 2007-ben - hogy megszelídítse - az országos lista 4. - 5. helyét ígérte. Tehát ha egy ilyen komoly ember mondja, az akkor biztosan úgy van.)

Másnap Herényi, már némi zavaradottságot mutatva, azt találja mondani, hogy „ő, …ő, … ő, nem az SZDSZ-szel tárgyalnak, hanem csak néhány SZDSZ-essel. Ez jó. Ez tetszett. Ez olyan „herényikarcsis” volt. Az ember elképzeli, hogy mondjuk a megmaradt néhány száz SZDSZ-essel egyszerre tárgyal Herényi, Makay, Dávid, és az értelmi szerző Somogyi a Papp László Arénában. Gondoljuk végig, hogy az országos lista első tíz helyén már hányan szoronganának. Már nem 1., 2., 3. helyről beszélnénk, hanem mondjuk te vagy 6,4-iken, tied a 6,5-ik, Retkesé a 3,2-ik, Makayé 4,4-ik stb. Az ember szinte már látja, amint elő ugrik Kerék-Bárczy, a szóvivő, és azonnal populizmussal vádolja az MSZP-t és a Fideszt, mert nem támogatják Herényi sebtében benyújtott törvénymódosítását az új sorszámozásról. Ilyenkor felsóhajt az ember, tényleg milyen populisták ezek a nagy pártok. Milyen mosolygós, szinte selymesen lágy elfoglaltság lenne elosztani az országos listát. Mindenki otthon azt mondhatná: „Képzeld anyus (vagy apus), benne vagyok az első tízben. Mondd el a szomszédoknak is. Vágj le egy tyúkot, mert ma nagy kanállal eszünk, ahogyan az faluhelyen szokás.” És mindenki boldog lenne, mondjuk az 1,9-ik helyig, de azt a szomszédok már nem tudnák. No és a tyúkok is megúsznák… De ezek a csúf populisták nem engednek, mert ők nem az első kilenc helyért ölik egymást, hanem az ötvenedikért, esetleg a hatvanadikért, na persze úgy könnyebb, szomorkodnak a Szabad Magyar Demokraták Fórumozó Szövetségében.

Majd jön maga a párelnök, Dávid Ibolya és azon mód, tőle elvárható üdeséggel meghazudtolja megmondóemberét és hűséges alvezérét. Bejelenti, hogy ő csak néhány napja kapcsolódott be az SZDSZ-szel folytatott tárgyalásokba, mivel most jött el az ideje a legmagasabb szintű egyeztetésnek. (A figyelmes szemlélő csak azt nem érti, hogy akkor miért nem Somogyi, esetleg Bokros egyezkedik Retkessel? Netalán tán olvasták kedvenc liberális hetilapjukban, a Hócipőben Farkasházy glosszáját Retkesről? Felismerték, hogy számukra zsenánt lenne ezzel az izzó tekintetű, jelentéktelen törpével mutatkozni? De hagyjuk ezt, ne legyünk rosszindulatúak.) Ezzel Dávid lényegében beismeri, hogy hetek, de még inkább hónapok óta folynak a nagy egyesülés előkészületei. Rögtön hozzáteszi, hogy az MDF megőrzi teljes önállóságát, csak olyan párttal köt szövetséget, amely feltétel nélkül támogatja Bokros Lajos miniszterelnök-jelöltségét, kívülről és persze hátulról visszafele fel tudja mondani Bokros programját. (Nem az MDF-ét, mert mint tudjuk, olyant még senki sem látott. Hacsak az IQ nem dolgozik rajta.) Vállalja továbbá, hogy családjában, fiúáldás esetén, a születendő gyermeknek legalább az egyik keresztneve Lajos lesz. Amennyiben mind a kettő az, az a listán előnyt élvez. Kérvényt ír Dávidon keresztül Bokrosnak, hogy vállalja el a gyermek keresztapaságát, vallásra való tekintet nélkül.

Másnap a „királyi” TV - megelőzve a CNN-t, a BBC-t, a tv2-t -, az egekig növelve nézettségét, jelentősen gyarapítva reklámbevételeit, magát Retkest tudta megszerezni reggeli műsorába. Azonban az időpont megválasztása katasztrofális volt. A KSH gyorsjelentésére hivatkozva jelentette az MTI, hogy ezen a reggelen tömegesen késtek el a tanulók az iskolákból, szüleik nem vitték be őket csengetésig, mert nem tudtak elszabadulni a tv elől. A MÁV-nál és a BKV-nál rendkívüli sztrájkkal siettek a munkába igyekvők segítségére, hogy így tudjanak alibit igazolni a munkahelyükről tömegesen elkésőknek. Akik autójukkal időben elindultak, körmüket rágva, indulatosan dudáltak és öklüket rázták mindenkire. Az utakon a rendőrség megerősítette jelenlétét. Több forgalmas csomópontban óriás kivetítőkön közvetítették az MTV élő műsorát. Visszafogott lélegzettel várta az ország Retkes kinyilatkoztatását.

Az újságírók körmönfont, ravasz keresztkérdésekkel kezdtek. Miszerint Retkes és néhány embere listás helyeket vásárolnak a pénzügyileg megroggyant MDF-től. Meg hogy az SZDSZ megszűnik. (Ekkor a szomszédos országok határ menti településein azt hitték, hogy a Debrecen BL döntőt nyert, mert akkora volt az üdvrivalgás mindenütt a Hazában.) De Retkest nem lehetett zavarba hozni, a tőle megszokott brutalitással megmondta a frankót. A Fidesz populista. Az MSZP is az. (Mi lesz szegény Kerék-Bárczyval? Ez a fickó még nála is demagógabb. Csak úgy süt belőle az értelem.) Az SZDSZ volt, van, lesz, vetette oda a meglepett újságíróknak. Csak átváltozik, mint a kaméleon. Már túl sokan ismerték a régi SZDSZ összes hazug álarcát. Ez kérem már az új SZDSZ - harsogta. Bokros Lajos vezetésével, holnaptól már a Demokratikus Közép leszünk. Még hogy mi az MDF listáján osonnánk be a Parlamentbe, frászt, az is csak egy álarc, amit majd leveszünk, ha bekebeleztük azt a szerencsétlen társaságot. Hiszen az embereink már ott vannak. Bokros, a mi keresztapánk, már vagy másfél éve elkezdte butítani Dávid elalélt tekintetétől kísérve, az MDF vezetőit. Somogyi vezénylő tábornokot pedig már évekkel ez előtt átdobtuk a frontvonal mögé. S ő, bírva teljes felhatalmazásunkat, kísérletezésbe kezdett. Lehet-e Antall egykori, Horthyt nagy pompával újratemető, jobboldali, keresztény és ahogyan TGM mondotta volt, „mucsai” pártjából „korszerű”, globalista, kirekesztő, liberális pártot faragni? Mindenki láthatja: lehet! Hogy mi a recept? Egyszerű. Kösd be a hal fejét, hogy ne lásson. (Dávid) A hal, mint tudjuk, nem hall, tehát azt mondunk neki, amit akarunk, úgyis csak bólogatni fog, mert szégyelli, hogy süket. (Ahogy Dávid tette.) Utána zülleszd le, néptelenítsd el a helyi szervezeteit, zárass ki mindenkit, aki átláthat rajtad. Roppantsd meg pénzügyileg. A végén hálás lesz, ha szolgálhat. A remény fogja éltetni, hogy az asztalodról leeső morzsát meghagyod neki. Ha azt is elveszed tőle, az sem baj, mert mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Még hogy megszűnik az SZDSZ, nevetséges. Az új alakzat neM D F, hanem SZDSZ lesz, ahogyan megboldogult Darvas Iván előre látta és mondta, már 1990-ben. Mégpedig új SZDSZ.

Veszek, veszek! Rikkantja Fletó, Kapolyi, Mesterházy és csak a jó Isten tudja megmondani, hogy még kik ólálkodnak a szabad préda körül.

Eladok, eladok! Kiáltják egyre többen - csatlakozva Dávidhoz, Makayhoz, Herényihez, Csapodyhoz - az MDF-ben, mert senki sem akar kimaradni a nagy(?) bizniszből. Jellemzően az MDF már olyan, mint egy túlélőtábor. Csak itt a csontok reccsenése nem hangeffektus, hanem valódi fájdalom. Mindenki csak a saját irháját menti (tisztelet a kivételeknek, mert azért hál’ Istennek vannak még jó néhányan), csak az „eladok” lebeg a szemek előtt. Megindult a mindenki mindenki ellen, élet-halál harc. A tegnapi barátok ma már ellenségek, mert izzik a „parkett”, konjunktúra van. A léhűtő, ingyen ebédről álmodók a Szaknévsor szakállas szlogenjét ismételgetik gépiesen, „aki kimarad, az lemarad”. Be kell kerülnöm, bármi áron. Ez ad új erőt a folytatásra, a nemtelen eszközök felkutatására, hiszen a vevők ott köröznek a fejek felett, mint az ókori Rómában, amikor mustrálták a láncra vert rabszolgákat.

Miközben az eladók egyre lejjebb süllyednek az erkölcsi mocsárban, nem veszik észre, hogy a vevők válogatósak, csak az igazán értékes portékát akarják kimazsolázni. A harc az országos lista első 10 helyéért folyik, na meg Budapestért. Hiszen ha ezt megszerzik, minden az övék. S így még az árból is sokat lehet alkudni. Az országos lista egyszerű. Úgy tűnik, ott csak Dávidnak, Herényinek meg Makaynak jut hely. A többit már eladták. Az oda kandidálóknak (Viniczai, Juhász, Eötvös, Joó, Csapody, Karsai) meg a: „rólatok majd gondoskodunk”- üres hazugság jut. De meg kell oldani a Budapest problémát. Itt már nem lehet mellébeszélni. Itt teljes a kapituláció. Az SZDSZ az egyéni helyek 60(!) %-át követeli,(32-ből 18-at) a listáénak meg a 75(!!!) %-ára tart igényt (az első négyből, háromra). Ez teljes önfeladás. Ennek eléréséhez már a legvadabb trükköket és hazugságokat kell bevetni. Lévainak be kell ígérni a budapesti lista 2. helyét. Bárándinak egy zsíros állást az MTV-ben, meg őszre a Fővárosban bejutó helyet. A többieknek, a szavazatukért kézpénzt és őszi ígéreteket, hogy majd kiállunk értetek. (Dávid 10 éves regnálását alapul véve, arra várhatnak.)

De baj van, mert még így sem akaródzik meglenni a többség. Majd’ három órán keresztül határozatképtelen volt a Budapesti Választmány. Dávidnak rendkívül kínos a fiaskó, mert Retkessel a megállapodást már aznap délben parafálta. A program szerint aznap este Retkesnek be kell jelentenie a TV-ben, hogy Budapest elesett, teljes a kapituláció. Lehet menni a kasszához. Az idő ment előre. A TV műsor meg közeledett. Dávid, Herényi, Lévai mindent bevetett. Fenyegetőztek. Azután pénzt ígértek. Majd könyörögtek. Újabb helyeket villantottak meg. De nem ment. Nem ment, mert egyesek még rendelkeznek olyan emberi tulajdonságokkal, amiket ők már réges-régen elfelejtettek. Mint a becsület, a tisztesség, a hit, az elvek iránti alázat. Örömteli tudni, hogy nem mindenki szatócs, vagy politikai kufár, esetleg farizeus. Az ott ülők persze nem tudták, hogy miért olyan ideges Dávid, és hogy miért nem halasztják el egyszerűen az ülést egy későbbi időpontra. Dávid nem kötötte az orrukra, hogy már rég eladta őket, s azt sem, hogy Lévai a második helyért már korábban jelentette neki, hogy „zsebben” a döntés. Minden rendben van. De semmi sem volt rendben. A kínos várakozást „kötetlen” beszélgetéssel ütötték el, ahol a lakájok veretes beszédekben tehettek hűségesküt Bokros és Dávid mellett, és ostorozhatták a gonoszok által befolyásolt és megtévesztett távollevőket. Pedig csak az történt, hogy vannak még olyan elvhű emberek, akik egy kis koncért még nem adják el a becsületüket. Noha ők is nélkülöznek.

A végkifejlet egyenesen szürreális. Ahogy mondják (a sajtó is beszámolt róla), Dávidék egyik biztos szavazójának édesapja aznap délben halt meg, így teljesen érthető módon, friss gyászában ő nem kívánt megjelenni az ülésen. Bizonyos kultúrkörökben ez így normális. De nem így Dávidnál és Lévainál. Miután látták, hogy a korábban már felvett júdáspénzt nem tudják megszolgálni, gátlástalanságukban addig gyötörték hűséges emberüket, ameddig az – gyászát s nyilván családját hátrahagyva – el nem ment megszavazni a végkiárusítást. Gyomorforgató képmutatásukban néma felállást rendeltek el a küldött megérkezése után. Dávid talán még mély együttérzéséről is biztosította. Bizarr. Vajon hat órától egészen fél kilencig ez miért nem jutott eszébe se Dávidnak, se Lévainak? De ez a gusztustalan epizód is kevés volt, mert az egyik küldöttnek dolga akadt és elhagyta az üléstermet. Lévai ugyan, a körülöttük állók szerint, szavát vette, hogy visszatér, de hát a város másik végéből ez nagyon sok idő lett volna. S mint emlékezünk, Retkes fellépése vészesen közelgett.

Ekkor Dávid kétségbeesett lépésre szánta el magát. Előhúzta a végső megoldást. Na, nem mondott le a pártelnökségről, hanem nagyot nyelve felhívta Csapodyt. Ezt szerette volna nagyon elkerülni, hiszen Csapodynak, - a 2007-es ígéretével ellentétben - már nem szánt bejutó helyet, de most harapófogóba került. Akik Csapodyt ismerik, azok tudják, hogy ő ingyen még a tagtársai köszönését sem fogadja, nemhogy este kilenckor felöltözzön, autóba üljön, drága benzint pazarolva áthajtson Budáról Pestre, hogy kisegíthesse Dávidot és főleg Lévait szorult helyzetükben. Nem, kedves olvasó, ez nem Csapody. Izgalmas lett volna meghallgatni azt a rendkívül célratörő, intenzív kupeckodást, amit e két remek ember folytatott egymással abban a néhány percben, amíg az alku tartott. Bokros azon mód szerződtette volna őket demonstrátorként a CEU- hoz. A legvadabb kapitalizmust mutatnák be, amit szavakkal még Bokros sem tud ilyen hitelesen visszaadni. De Csapody megmentette a helyzetet. Jött, látott, és szavazott. Lévai meg azóta is azon gondolkodik, vajon Dávid nem az ő jussát ígérte-é oda Csapodynak. A válasz egyszerű. Budapest már megvan. És különben is, ki ez a Lévai? Ismeri egyáltalán valaki? Tavaly még nem Almássy fanja volt? De igen. Tehát áruló. Kukába vele. Nem kár érte.(Tényleg nem kár - tesszük hozzá.) Továbbá ismerve az országos lista szűk keresztmetszetét, oda Csapodyt nem lehet belepréselni. Marad a budapesti lista második helye. A dolgok jelenlegi állása szerint, (4-5%) Csapodyval sem kell számolni az új Országgyűlésben. Egy csapásra két legyet. Ügyes.

Dávid kissé csatakosan, rendezetlen toalettjében áll ki a sajtó elé, és bejelenti, hogy a Budapesti Választmány egyhangúan támogatja az MDF átadását az SZDSZ-nek. Az újságírók még hallják, amint távozóban, maga elé meredve azt motyogja gépiesen: eladtam, eladtam.

Arról természetesen nem beszélt, hogy majd’ három órán keresztül vívta élet-halál harcát, és arról sem, hogy ismét milyen elborzasztó mélységekbe kellett alászállnia ahhoz, hogy ezt a siralmas győzelmet, amely mindösszesen egy, azaz egy szavazaton múlott, leszállíthassa megbízóinak.

A kamerák még forognak, amikor a küldöttek elhagyják a hideg, fűtetlen „Munkácsyt”. Nincsenek mosolygós arcok, nincs nevetgélés, szürkén, sietve igyekszik mindenki el. El, az ismeretlen felé, reménykedve, hogy a vevők kiegyenlítik a számlát, és megkapják a júdáspénzt.

Magyarország, 2010 januárja

Moral Capital

A fenti idézetet a makói születésű, világhírű amerikai újságíró mondta, mintegy meghatározva a szabad véleménynyilvánítás és tájékoztatás alaptételét.

Kedves Olvasó!

http://www.scribd.com/doc/25315500/SZDSZ-Levai

Ahogyan a legutóbbi elemzésben olvashattuk, most már tényként állapíthatjuk meg, hogy Szilassy Gábor Cézár MDF-es karrierje bevégeztetett. Lévai és segédei megcselekedték, amit megkövetelt, no, nem a Haza, hanem a Dávid – Somogyi – Herényi „dream team”.  Írhatnánk: Dávid-Makay 1-0. 

Avagy kinek az érdeke, ami történik?


Meglepő(?) és fordulatokban igen gazdag az MDF szervezetfejlesztése.
Az elmúlt napokban Dávid Ibolya a megújulás az MDF dinamizálásának
jegyében mutatott be néhány "új" arcot, mint a Fórum 2010-es
országgyűlési  képviselő-jelöltjeit. A sor Kecskemét egykori,
kegyvesztetté vált fideszes polgármesterével kezdődött, akiről tudni
kell, hogy a nevéhez fűződik  Kecskemét belvárosának tönkretétele. A
hírhedt "Malom" ügy kapcsán, polgármesterként betöltött dicstelen
szerepével, amikor városvezetőként szemet hunyt egy műemlék épület
törvénytelen elbontása fölött, és engedélyezte, egy oda nem illő,
behemót bevásárlóközpont felépítését. A kecskemétiek azóta is
legendákat mesélnek arról, hogyan sikerülhetett engedélyt kapnia a
pláza építőnek a beruházáshoz. A Fidesz, amely nem arról ismerszik
meg, hogy túlságosan finnyás lenne az ilyen ügyekben, mindenesetre
kivetette soraiból. Szécsi Gábornak, hiszen róla van szó, ez nem
szegte kedvét, mert azon mód átigazolt az MSZP-SZDSZ koalícióhoz, hogy
azok színeiben mérettesse meg magát a soron következő önkormányzati
választáson. De a kecskemétiek nem felejtettek, a csúfos bukás kódolva
volt, de képviselőként, az MSZP-SZDSZ listáról becsúszott a
közgyűlésbe. Szécsi szempontjából ez a ciklus sem múlt el
terméketlenül, hiszen jelöltünk feltűnt Gyurcsány Ferenc tanácsadói
között, s mikor egyértelművé vált, hogy új pártja - melynek időközben
oszlopos tagja lett -, az SZDSZ végleg elenyészik, rögtön felismerte
magában az őskonzervatív "vérvonalat" s mint fentebb olvashattuk, ma
már az MDF-et "erősíti".

- Aztán jött a szebb napokat látott Debreczeni József. Reá, mint a
'90-es évek első felének fiatal, tehetséges MDF-es politikusára is
emlékezhetnénk, akit Lezsák intézett el rútul - Csurka eltávolításának
támogatásáért - Elek Istvánnal együtt. Emlékezhetnénk... Csak sikerülne
elménkből kitörölni az azt követő 16 évet. Akkor. De csakis akkor.
Debreczeni az elmúlt 16 évben megfordult Orbán udvartartásában, az
első Orbánról szóló könyvében egyenesen a rendszerváltoztatás
legkiemelkedőbb ígéretének vizionálta akkori gazdáját, majd Gyurcsány
miniszterelnökké választását követően, láss csodát, már a "böszme
Őszödi" rajongói között találjuk. Természetesen róla is könyvet írt,
mondanunk sem kell, ebben már Gyurcsány a magyar Tony Blair, a modern,
európai gondolkodó, a nagy reformer, amelyből száz évenként jó, ha egy
születik. Ezen közben nem volt rest új gazdája megrendeléseit is
teljesíteni. Emlékezetes írását mindenki felidézheti, amit a Népszava
című napilapban tett közzé Szili Katalinról, amikor az megpróbált
ellenállni a gyurcsányi gőzhengernek. Olyat csak a legsilányabb
talpnyaló bértollnokok írnak, amit abban az tárcában Debreczeni
produkált. Vagy a szerelmük alanyáért bármire képes lánglelkű
középkori lovagok. De mint tudjuk az a fajta férfi ember már kihalt, a
XXI. században már csak az előzőek léteznek. Reméljük ez sem tart
örökké. S mint állandóan tapasztaljuk, a piacon sem adnak ingyen
semmit. Ezen - Gyurcsány iránti hevült lelkesedésének - időszakában,
az MDF nagyon szűk lehetőségeit sem kímélve, Dávid Ibolya jóvoltából,
az MTI pártdelegáltjainak fenntartott állásból vágott zsebre havi
többszázezret. Miközben Gyurcsányért rajongott. Felmerül a kérdés,
kinek tett gesztust Dávid, Gyurcsánynak vagy Debreczeninek? Erre is
csak az MDF képes. Vélhetően akkor lopta be magát véglet Dávid
szívébe, amikor megjelent újabb Orbán könyve, amely mondanunk sem
kell, már mint dél amerikai fasiszta diktátort ábrázolja a Fidesz
vezérét. Ki tudja, talán már készül a Dávid esetleg a Bokros
monográfia. Valamit valamiért. Meg kell dolgozni azért a hatodik
helyért a listán.

- A következő  fiatal, dinamikus, a megújulást szimbolizáló jelölt,
Katona Tamás történész, az Antall-Boross kormányok államtitkára. Nehéz
megfejteni, hogy mivel tudták rávenni a jelöltségre. Ha másért nem,
hát hajlott kora okán érthetetlen a döntés. 78 éves. Kétségtelenül
bölcsességet feltételező kor, de vajon Tamás bácsi kiigazodna-e még az
Ő kora után felismerhetetlenségig megváltozott parlamentben?
1990-1994-es Parlamentnek még a tisztesség, a hit, a jeles
értelmiségiek voltak a jellemző ismérvei. Ma, a végletekig feszített
pragmatizmus. A gondolkodás nélküli "szavazó gépek." Akkor, talán még
volt jelentősége az adott szónak, ma ez már avult gondolkodásnak hat.
Akkor jelentőséggel bírt egy veretes felszólalás, történelmi
áttekintés, párhuzam, ma, ami nem fér bele híradók egy perces
villanásaiba, az nincs, az olyan mintha meg sem történt volna. Akkor
az emberek az egyetlen televízióból (MTV) informálódtak, ma az
internetről. Katona Tamás sok terhet vállalt magára az első kormány
idején, amiért az utókornak elismeréssel kell adóznia iránta, de
2009-ben 78 évesen már nem a megújulást szimbolizálja, hanem a
kétségbeesett, kilátástalan kapaszkodást. No nem az ő részéről, hanem
azok részéről (Dávid, Makay, Somogyi), akik felelősséggel tartoznak az
elmúlt és a jelen időszak ámokfutásáért.

- Végül, de nem utolsósorban, a legújabb "szerzeményről", az örök ifjú
 Roszik Gáborról. Ki ne emlékezne '89-es akciójára, mellyel kiűzte a
parlamentből az ott érdemtelenül helyet foglaló Pest megye
rettenthetetlen párttitkárát, Cservenkánét. Ki ne emlékezne arra az
eufóriára, melyet akkor érzett a választók döntő többsége, amikor
elfoglata Cservenkáné helyét a Magyar Országgyűlésben. Majd ismételt,
és sikert ért el az MDF-nek az 1990-es választáson. Majd a jó
Rosziknak szűk lett a tér. Zavarni kezdte, hogy a demokrácia az egy
társasjáték. Valamikor az egyik van elől, de az is előfordul, hogy más
jut fontos szerephez. Aki mindig első akar lenni, abból előbb vagy
utóbb utolsó lesz. Ez történt Roszikkal is. Sértettségében előbb a
fideszt támogatta a gödöllői polgármester választáson az MDF
jelöltjével szemben, majd 2006-ban a második forduló előtt nyílt
levelet jelentetett meg, majd gödöllő összes háztartásába szórólapot
juttatott el, melyben Gémesi Györgyöt az MDF jelöltjét támadta és
indirekt módon az MSZP-s jelölt mellett korteskedett. Nyílván túlzás
lenne Rosziknak ekkora jelentőséget tulajdonítani, de tény, Gémesi az
első forduló megnyerése után csúnyán elvesztette a második fordulót az
MSZP-s jelölttel szemben. Ki tudja, ha Gémesi nyer, akkor az MDF 12
fővel kezdi a parlamenti ciklust, talán, de csak talán, még mindig
lenne parlamenti frakciója. De nézzük a másik oldalról. Az MDF alig
3000 szavazattal haladta meg az 5%-ot, a Parlamentbe jutási küszöböt,
ha Roszik akciója még sikeresebb, az MDF ki is eshetett volna onnét.
Ennek a kiváló Roszik tiszteletesnek a kedvéért oszlatta fel Makay a
gödöllői szervezetet a napokban. Bravo. Ez aztán a szervezetépítés ala
Dávid, Makay módra. Okulásként érdemes elolvasni Roszik  szórólapját
és  az  arra reagáló   - most már csak egykori - gödöllői MDF
szervezet válaszát. A csattanó a végére marad, a gödöllőiek
szétkergetésével egy időben jelentette be az MDF Sajtó, hogy Roszik
vezetésével máris új MDF szervezet alakult Gödöllőn. Hogy kikből?
Arról nem szólt a híradás.
Fentebb olvashattunk a "kiváló" jelöltekről.  De mi van lentebb? Mi
van a helyi szervezetek tájékán? A 2005-2006-os időszakban, a kissé
nyers modorú Szőke László korában, ilyenkor, választások előtt
mondhatni vad, brutális helyi szervezet "gründolási" lázban égett az
MDF. A hatékonyságát, eredményességét sokan megkérdőjelezték - talán
nem is alaptalanul -, de a cél világos volt. Ahhoz, hogy a Párt
eredményes tudjon lenni, el tudjon indulni a választásokon, nagyon
nagy szükség van, az un. "talpasokra". Azon párttagokra, aktivistákra,
akik felvállalják az ajánlószelvény gyűjtés gyötrelmeit azért, hogy a
kiválasztottak elfoglalhassák "méltó" helyüket az Országgyűlésben.
Amely pozíció, nem mellesleg, mentelmi joggal is jár. S mint tudjuk,
ez mostanság igen nagy kincsnek számít. Ezzel szemben mit tapasztal a
választó? Nem múlik el nap, hogy a sajtó ne számolna be arról, hogy az
MDF vezetése (Dávid, Makay) aznap éppen melyik helyi szervezetet
szüntette meg. Tamási, ( A pártelnök szervezete! ) Cegléd,
Szombathely, Budapest XII., XV., XVI., XXII., XXIII., Edelény, Gödöllő
stb., stb. A nyilvántartások szerint a téboly elkezdődése óta 38-at!
Majd, amikor valamelyik önérzetesebb tag vagy szervezet visszakérdez,
hogy aztán ez hogyan is van, meg hogy mit is ír erről az alapszabály,
akkor megindul a vetítés, a hazudozás. Ilyenkor megjelenik Makay a
színen, és bejelenti, hogy ez tulajdonképpen félreértés, ez nem is
igazi feloszlatás, ez csak kiigazítás, áramvonalasítás, meg hogy
mindenki tag marad, aki akar stb., stb. Hogy mi van? - kérdezi Bolgár
György minden héten a 168 Óra című hetilapban. Az MDF-ben is fel kell
tenni a kérdést, hogy mi folyik itt? Mi ez az ámokfutás? Kinek jó ez?
Mi végre? Ki fog ajánlószelvényt gyűjteni? A kiválasztottak hogyan
lesznek képviselők?

A tisztán látás kedvéért érdemes felidézni néhány tanulságos epizódot
a Budapesti Választmány legutóbbi üléséről illetve az azt megelőző
eseményekről.

1./ Dávid, Makay, Szilasy(!) úgy dönt, hogy megszüntet 5, azaz öt
budapesti kerületi szervezetet. (Lásd fent.)

2./ Lévai Zoltán bp-i elnök azon mód levelet intéz a BV tagjaihoz,
melyben Alapszabály-ellenesnek, törvénytelennek, botrányosnak, az
egység megbontásának minősíti a "dream team" döntését és egyben
összehívja a Budapesti Választmány rendkívüli ülését.
3./ Az ülést megelőzően Lévai és alelnöke, Bárándi megjelenik az
Országos Elnökség ülésén és heves alkudozásba (divatos szóval,
mutyizásba) kezdenek Dáviddal.

4./ A BV ülésen megjelenik mindenki aki számít. (Dávid, Makay,
Herényi, Szilasy. Somogyi és Bokros csak azért nincs jelen, mert ők
nem MDF tagok.)
5./ Lévai és Bárándi, miután a saját irhájuk mentéséről délután már
megalkudtak Dáviddal, már nem olyan elszántak, nem olyan harcosak.
Sőt, Lévai még azt is a jelenlévők tudomására hozza, hogy
tulajdonképpen az Alapszabály sem olyan fontos, most a hangsúly az
egységen van. Veszteségek meg mindig voltak és lesznek. A lényeg, hogy
ő megússza. (Annál is inkább, mert Szilasy jeges leheletét már ott
érzi a tarkóján. És ez még az Álmoskönyv szerint sem jelent túl sok
jót...)
5./ Dávid is vérszemet kap, és arról kezd filozofálni, hogy az
Alapszabály most nem érdekes, a lényeg, hogy átmenjenek a betonfalon.
És a miheztartás végett idézi szellemi elődjét, miszerint:'Aki nincs
velünk (azaz vele), az ellenünk van. Azzal le kell számolni. (Ahogy
eddig is tette!) És egyébként is, nem az Elnökség számolja fel
tucatjával a szervezeteket, hanem a Választmány Elnöksége, ők kaptak
erre felhatalmazást.
6./ Ekkor Makay is érzi, hogy kezd benne lenni a lecsóban s a tőle
megszokott negédes, nyájas, körmönfont stílusában arról értekezik,
hogy ők, vagyis a OV Elnöksége tulajdonképpen csak technikai szerepet
töltenek be, mert mindenben Dr. Árpásy Endre OEB elnök útmutatásai
szerint járnak el. Vagyis az egész ámokfutás derék Árpásy dr-nak
köszönhető. Nem semmi.

Epilogus.
Tekintettel arra, hogy a BV ülésen jelen voltak a megszüntetett
szervezetek képviselői is, nos, ők nem értették, hogy mi is történik
valójában. Hiszen ők, Lévai levelének hangütése alapján, harcolni
jöttek, küzdeni az utolsó töltényég, az igazságukért. S ott azzal
szembesültek, hogy az Alapszabály a kukában, ők is a kukában, s a
jelenlévőket már egyáltalán nem érdekli az ő sorsuk. Vékásy (XV. ker.)
- kissé gyámolatlanul ugyan - megpróbált érdeklődni, hogy akkor most ő
tag-e vagy sem, de ezt a kérdést a magas, győzelemittas vezérkar már
nem hallotta, hiszen ők még tagok, s a mai mutyi is meg volt, tehát
ismét győztek. Győztek?

Moral Capital

(avagy mivel sikerült ismét felhívni magunkra a figyelmet)


Három héttel ez előtti írásomban annak próbáltam utána járni, hogy mik
illetve ki vagy még inkább kik azok, amik és akik gátjai az MDF
kibontakozásának, gyarapodásának.
A számtalan visszajelzés (e-mail) azt bizonyította, hogy gondolataim
értő, mi több; megértő fülekre talált tagtársaink körében.
Az elmúlt három hét (fájdalom!) igen termékeny volt az MDF számára.
Azt is írhatnám, hogy "botránypárthoz" méltóan dübörögtünk a médiában
és hál' Istennek nem is került minden ki a nyilvánosság látókörébe.
Akkor vegyük számba az elmúlt hetek történéseit, amelyekre egy
becsületes MDF-es nem lehet büszke.

1./ Dávid Ibolya elnök asszony részt vett Solymosi Frigyes
akadémikusunk könyvbemutatóján a Gellért Szállodában. Ez nem egy
önálló program volt, hanem a Konrad Adenauer -, a Hanss Seidel
Alapítványok valamint a Nemzeti Kör által a kormányváltás lehetőségét
elemző - konferencia keretében került sor, melynek előadói Boross
Péter miniszterelnök úr, Tölgyessy Péter, Kádár Béla és Balog Zoltán
urak voltak.
A konferencia végén, de még a könyvbemutató előtt, a hallgatóság
tehetett fel kérdéseket. Így merült fel az MDF balratolódása, az
MSZP-vel és az SZDSZ-szel történő mutyizása, a Fidesszel szembeni
ellenségessége. Tekintettel arra, hogy az előadók (Boross Péter
sem!...) nem érezték magukénak a kérdést, ezért Osváth György
levezető, a vendégek között helyet foglaló Dávid Ibolyára nézett, hogy
válaszol-e a kérdésre. Bár ne tette volna. Elnökünk, a tőle megszokott
Orbán-fóbiájától vezérelve azon mód lekommunistázta azt a kormányt,
melynek Ő maga is tagja volt, többek között MSZMP-s múlttal vádolta
meg név szerint  Martonyi Jánost, Gógl Árpádot, Stumpf Istvánt, stb.
Ami ezután következett, az jól példázza, hogy hol is tartják számon az
MDF-et és annak vezetőjét. Fütty, durva bekiabálások, ("Ne hazudj!
Fogd be a szád! Hagyd abba!") vagyis botrány. Dávid Iboly nemkívánatos
személy a kormányváltást akaró jobboldalon és vele együtt lassan már
az MDF sem.

2./  "Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik" - skandáltuk
gyermekkorunkban. Ez jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy az MDF
új titánja és egyben Dávid Ibolya üdvöskéje, a PC-s Somogyi Zoltán az
elmúlt években a Gyurcsány féle NBH-nak volt az udvari elemzője. Ezzel
még nem lenne baj, hiszen a pénznek nincs szaga, ezt már tapasztaltuk.
 A baj azzal van, ha ezen elemző cég döntő befolyást szerez egy
parlamenti ellenzéki párt - esetünkben az MDF - stratégiájának
alakításában. Ekkor az ember elkezdi górcső alá venni az elmúlt évek
"bundagyanús" politikai döntéseit. Elkezd azon tűnődni, hogy kinek
volt érdeke kierőszakolni, hogy ne lépjünk vissza 2006-ban a hozzánk
hasonlóan szintén kormányváltást hirdető, nálunk esélyesebb
Fidesz-KDNP-s jelöltek javára. Ezzel lemondva több polgármesteri
megbízatás lehetőségéről (pl. Győr!). Kinek a gazdasági érdeke
motiválta az MDF-et, hogy az elmúlt három esztendőben egy
Gyurcsány-Orbán vitában mindig az MSZP mellé álljunk? Miért kellett
folyamatosan a Fidesz ellenzéke dicstelen szerepet alakítanunk?  Ki
húzott hasznot abból, hogy 2008-ban az MDF Frakció megszavazta az
adótörvényt és ezzel megmentette Gyurcsány Ferencet a bukástól? Mely
minisztériumoknak elemzett vagy adott tanácsot még a PC?  Ezen
szívélyes és gyümölcsöző kapcsolatnak van-e köze a lehallgatási
botrányhoz? Honnét származik a CD? Ki kérte - kapta és vitte el Dávid
Ibolyának? Kérdések, kérdések, melyek lehet, hogy rágalmakat
sugallnak. De mégis. Felettébb kínos, ha egy magát ellenzéki pártnak
deklaráló politikai erő stratégiai tanácsadója, zsíros üzleteket
bonyolít a kormány titkosszolgálatával... Arról nem is beszélve, hogy ez
a kampány során mennyi kárt fog még okozni az MDF-nek!

3./  Dávid Ibolyát szembesítették, hogy hamis CD-vel házalt
ország-világ előtt. Blamázs, kínos, megszégyenítő. Ettől kezdve
minden, amit eddig mondtunk, tettünk hiteltelen, hazug. Még akkor is,
ha igaz. Pető Iván mondta a hírhedt Tocsik ügy kapcsán Suchman
miniszter vonatkozásában: "Ha tudta, azért kell távoznia, ha nem
tudta, azért"... Ezek után Elnök Asszony bármit is mond a lehallgatási
ügyben, a vélemény akkor is az lesz, hogy hamis CD-vel operáló csaló,
aki bármire képes, hogy elnöki mandátumát megtartsa. Arról nem is
beszélve, hogy az ellene folyó rágalmazási perek ítéletei szinte előre
borítékolhatóak, különösen úgy, hogy az UD ügy MDF-s vonatkozásában
nyakig sáros Somogyi Zoltán - saját irháját mentendő - Stumpf mellett
vall Dáviddal szemben a Bíróságon.

4./  A napokban volt Debreczeni József könyvbemutatója, stílszerűen a
Pallas Páholyban, ami közismerten MSZP-s találkozóhely. Abban nem
formálnék véleményt, hogy Debreczeni könyve mennyire hiteles az előző
Orbán könyv tükrében. Arról sem értekeznék, hogy Jóska
Gyurcsány-imádata talán csak Gréczy Zsoltéhoz mérhető. De arról már
van véleményem, hogy a laudációt Dávid Ibolya nem mással, mint Kuncze
Gáborral tartotta. Igaz, volt hiányérzetem, mert én még el tudtam
volna képzelni Lendvai Ildikót és esetleg Bauer Tamást is a méltatók
között. Mind ezt akkor, amikor a magyar sajtó attól hangos, hogy
Kuncze Gábor, és a nemesen konzervatív Horn Gábor is az MDF-ben kíván
politizálni, persze bejutó listás helyen, na persze csak akkor, ha ez
a politika egyáltalán eredményez mandátumot.  Tényleg azt hisszük,
hogy ha beállunk a rablott javaikat féltő huhogók, nácizók, fasiszta
veszélyt vizionálók közé, az támogatottságot fog eredményezi?
2002-ben lehetett Kövérrel "kötelezni". 2006-ban segítségül lehetett
hívni Kende Pétert.  2010-ben ezek már hiteltelen, avítt
sztereotípiák, nem hívószavak. Mint láthattuk, még Putyin is úgy
számol, hogy a következő ciklusban Orbánnal kell együtt dolgoznia. A
hibás politikai helyzetértékelés és az arra épülő rossz stratégia nem
bűn, hanem megbocsájthatatlan hiba. Ha csak nincs olyan (gazdasági)
érdek, amit mi nem ismerünk. Főhősünkről, a mi Jóskánkról meg csak
annyit, hogy  az elmúlt években az MDF kontójára húzott havi több
százezer forintot az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületében, miközben
ott vigyorgott Gyurcsány szervilis fanjai között. Ez ám az ütős HR
politika.

5./  Bokros Lajos az MDF miniszterelnök jelöltje. Éljen?!? Senkit nem
lepett meg a bejelentés, hiszen az EP választások után ez szinte
törvényszerű volt. A mód, ami meglepő volt. Hiszen a bejelentést
megelőző két-három hétben nem is volt elnökségi ülés. Ennek ellenére a
döntés természetesen egyhangú volt. Ahogyan annak lennie kell. Vita
sem volt, ahogyan elnökségi ülés sem. Hacsak nem döntötték el már
nyáron, csak eddig titkolták. Mire ez a nagy sietség? Csak nem a PC
körüli egyre zavarosabb hírözönnek, vagy Elnökünk hamis CD-vel történt
lebukásának van köze hozzá?  Esetleg a Stumpffal szembeni bírósági
ítélet tette ennyire sürgőssé a bejelentést, nehogy a "madár"
elrepüljön máshova? Mondván, hogy nem erre szerződött? Ezt már nem
viseli el a szakmai hitelessége? Esetleg a HIT-sek elégelték meg a
tesze-toszaságot?  Bár a bejelentés komolyságát jól mutatja, hogy
ebben az időben szivárogtatták ki, hogy a mi Lajosunk éppen öröklakást
vett Brüsszelben. Gondolom, a kiváló képességű Kerék-Bárczy
Szabolcsnak, Bokros havi 1 millióval dotált asszisztensének, Dávid
táskahordójának, az MDF rettenthetetlen szóvivőjének, az MDF
befolyásos elnökségi tagjának  sikerült koordinálnia a kommunikációt.
Az a baj, hogy már a látszatra sem adunk. Már csak a pillanat
hazugságait akarjuk túlélni.

6./  Debrecen. Makay hadúr végvárában is repedeznek a várfalak. Úgy
tűnik, felül kell vizsgálnom "lelkesedésemet" a kissé koravén
machinátorral kapcsolatban. Be kell látnom, hogy csak(!) hátulról
mellbe szúrással nem lehet az MDF kátyúba került kerekét kirángatni a
sárból. Ennél, úgy tűnik, azért több kell. Szinte felfoghatatlan, hogy
Kálmánné Szabó Katalin városi elnököt miért kellett kinyírnia. Nála
elkötelezettebb, hűségesebb MDF-es kevés született a Hajdúságban. De
úgy tűnik, a mi kis Biberachunknak ez is kevés volt, vagy  esetleg
túlságosan is sok. Az elvszerűségből a tisztességből a becsületből.
Legutóbb még azt hittem, hogy behízelgő modorával sikerül a látszatot
fenntartania Kósáékkal, de ezek szerint már azok is átlátnak rajta,
mint az ablaküvegen. Így nehéz lesz a jó eredményeket prezentálni a
megyében. Ahogyan a nagy fogadkozások ellenére nagy kudarc volt az EP
ajánlószelvény gyűjtés is Hajdú - Biharban. Ki látta a nagy mellénnyel
vállalt 10.000 db. ajánlást? Jó, ha 3.000 db volt, s annak is jó része
a HIT-esektől! Talán szimbolikus a debreceni fideszesek döntése,
üzenet lehet az ország többi önkormányzatának is. Eddig és nem tovább.
Köszönjük MDF. Mások meg Makay elnök úrnak köszönhetik.

7./  Még mindig Debrecen. Nemrég Debrecenben tartotta az Elnökség,
kibővített ülését. A napvilágot látott nyilatkozatok teljes egységről,
harmóniáról, egyetértésről szóltak. Erre a hírre minden MDF-es
mérhetetlenül megkönnyebbült. Ez volt a "média smile". De mi történt
valójában Debrecen sokat látott városában?  Már a hely is sok mindent
elárul. Hiszen az elnökségi ülésen nyílván a listaállításnak is szóba
kellett kerülnie  és a magyar folklórból következtetve, ilyenkor, a
"zechet" álló házigazda bizonyára kedvező elbírálásban reménykedhet.
Vagy ami még ennél is valószínűbb, választmányi elnökünk egyszerűen jó
befektetésként tekintett a zsúrra. Ezért gavallérként állta a tivornya
számláját. Gondolom a két nap alatt elverték a megyék egy havi
apanázsát. De mit számít ez, amikor a lista bejutó  helyeinek
elosztása a tét. Csakhogy homokszem került a gépezetbe. Elnökünk, a
fejedelmi vacsora közben hozta a bejutó listás helyek után sóvárgó
elnökségi tagok tudomására, hogy bizony az országos lista első tíz
helyéből 4-et, 5-öt esetleg 6-ot át kell adnunk, mert különben nem
lesz kampány. Merthogy pénz nélkül még a PC sem hajlandó dolgozni. Az
üzlet az üzlet. Hogy éppen kinek, vagy kiknek kell eladni a helyeket,
arról nagy a hallgatás. Végül is mint fentebb olvashattuk, a pénznek
tényleg nincs szaga, legfeljebb annak, aki adja. De az Elnökség
tagjait ez egy cseppet sem érdekelte.  Hiszen hőseink már rég nem elvi
alapon politizálnak, csak a zsákmány lebeg elhomályosult tekintetük
előtt. Mindenki számolni kezdett. Az eredmény több mint lehangoló.
Nyílván hely kell Dávidnak, Bokrosnak, Somogyinak, rezeg ugyan a léc,
de Herényit sem lehet kihagyni a buliból, hiszen túl sokat tud, meg
különben is. Ez már négy. Hány hely is maradt? Egy, esetleg kettő? Mi
lesz a gavallér, mindenkit hátulról ledöfő Makayval? Mi lesz az örök
kihagyott Viniczaival?  Mi lesz a hűséges, az Adrián az Elnökkel
vitorlázó Karsaival? Mi lesz a vitriolos, de ha kell, mézbe mártott
nyelvű Csapodyval? És a teljesség igénye nélkül, mi lesz
Kerék-Bárczyval, Juhásszal, Joóval, Horváthtal, Pusztaival, Kajdival,
Szilassyval, Eötvössel, az EP-n beígért sokat gyűjtőkkel, a megyei
elnökökkel stb, stb?  Nos, úgy hírlik, ez a kis közjáték azért
megbontotta az egységet, olyannyira, hogy  másnap már meglehetősen
foghíjas volt a tanácskozás. Többen elmenekültek számba venni a
lehetőségeiket és a várható veszteségeiket. A dráma bekövetkezése
törvényszerű volt, hiszen ez az elnökség árulásokban,
becstelenségekben fogant, csak a remélt konc, a remélt haszon terelte
egybe őket. Egyszer úgy belenéznék Herény Károly fejébe, hogy mit
gondol a júniusi tisztújításról? Hogyan tud egy asztalhoz ülni
Makayval, Szilassyval? Miután e két "barátjának" köszönhetően, csak
nyilvánvaló választási csalás árán tudott bekerülni az Elnökségbe.
Nos, ezen közjátékról nem szóltak a híradások, ami rendjén való, de
nekünk, tudnunk kell róla, hogy milyen kiváló, gerinces vezetőink
vannak!

8./  Az MDF gátja(i) címet viselő elemzésben már érintettem a párt
szervezettségével kapcsolatos véleményemet, mely azóta csak romlott.
Eddig is világos volt, hogy a szűk pártvezetés számára komoly
próbatétel a tagság jelenléte, egyáltalán létezése, de ami az utóbbi
időben történt, történik, arra még az egykori kisgazda vezér is
csettintene a nyelvével, ha még lenne Kisgazda Párt. Történt, hogy a
Dávid-Makay tengely az ügymenet egyszerűsítése végett úgy döntött,
hogy mellőzve a jogszerűségnek és a tisztességes eljárásnak a
látszatát is, a jövőben magukhoz vonják a kizárások, szervezet
megszűntetések jogkörét. Az alapszabály ugyan rendelkezik bizonyos
garanciákról, eljárás jogról a szervezetek felszámolásának
vonatkozásában, de ez úgy tűnik, hogy a jogi végzettséggel bíró
pártelnököt és a jogban ugyan járatlan, de a mészárlásban, puccsok
szervezésében annál jártasabb választmányi elnököt ez cseppet sem
zavarja. Így fordulhat elő, hogy a "nagy páros", működő szervezeteket
szüntet meg anélkül, hogy az érintetteket egyáltalán értesítenék a
likvidálásukról. Dávid Ibolya hivatkozott a fentebb említett
könyvbemutatón Rákosi Mátyásra: kár volt. Mert ennyire gátlástalanul
még Rákosiék sem merték lábbal tiporni a szabályokat. Olykor ugyan
összekeverték az ítéletet a vádirattal, de legalább próbálkoztak.
Ennek a Dávid-Makay tandemnek legújabb állomása 5 azaz öt budapesti
szervezet feloszlatása. Így válik enyészetté a XII., a XV., a XVI., a
XXII., és a XXIII. kerületi MDF.  Az elmúlt hetekben tucat számra
szüntettek meg szervezeteket, (Cegléd, Szombathely, Edelény, stb)  Az
embernek azaz érzése, mint ha másolnák Ceausescu erdélyi
falurombolását, csak itt a falvak MDF szervezetek és a helyszín nem
Románia hanem Magyarország. Az indoklással sem bajlódnak sokat, a)
esetben az indok így hangzik: valamelyik haver kinézte magának a
települést, de, az esetleg már 20 éve ott dolgozó MDF-esek ódzkodnak
az ejtőernyősöktől, b) esetben az indoklás még egyszerűbb: csak.
Ennyi. Ezek után az ember már csak azon tűnődik, hogy e kiváló
képességű Elnökség és tanácsadóik miben reménykednek?

9./  Végül egy idézet Dávid Ibolyától, mely a Westindexen jelent meg a
napokban.   "Számomra az MDF nem cél, hanem eszköz. Ha lenne egy másik
párt, amely jobban csinálja, azonnal átülnék"... Ezt nyilatkozza 2009
novemberében az MDF elnöke. Azt gondolom, hogy 10 éves elnöki működés
után ezt a kijelentést nem kell kommentálni, ez önmagáért beszél,
méghozzá ékes magyarsággal.

Moral Capital

Dávid Ibolya egykor igen ígéretesnek tűnő karrierje újabb
elképesztő  fordulatot vett. Az utóbbi években, hónapokban már annyi
botrányban volt érintett az MDF nevű "médiapárt" vezetője, hogy azt
gondolná az ember, már nem okozhat több meglepetést. Az elnök
asszonynak azonban ismét sikerült sokkolnia a közvéleményt: a párt
Országos Választmánya feloszlatta az elnököt is sorai között tudó,
Tamásiban működő helyi szervezetet. Dávid a hírek szerint a sióagárdi
szervezet tagja lett, a jövő évi választásokon pedig az elit
kerületnek számító budapesti V. kerületben fogja megmérettetni magát.

    A dolgok hátterében feltehetőleg az áll, hogy az egyre
népszerűtlenebb Dávid Ibolya - akit a Sonda Ipsos felmérése szerint
már Vona Gábor Jobbik elnök is előz a politikusok népszerűségi
rangsorában - fejvesztve "menekül" saját tagtársai illetve választói
elől és a könnyebbnek látszó utat választva Budapestre "ejtőernyőzik".
Ezzel több legyet is üthet egy csapásra: ismét olyan közegbe kerülhet,
ahol még nem ismerték ki és ellenőrzést gyakorolhat majd a vele
szemben hosszú évek óta rendkívül kritikus fővárosi MDF-esek fölött.
Arról nem beszélve, hogy árulása kifizetődővé is válhat, hiszen a
Tamási választókerületben sokkal kevesebb "profitot" lehet termelni,
mint a belvárosban. Az MDF közelmúltbéli történetét nem ismerők
számára túlzásnak tűnhet ez utóbbi megállapítás, akik azonban régóta
figyelemmel kísérik Dávid pályafutását, feltételezhetően nem lepődnek
meg a rendkívül "pragmatikus" politikus döntésén.

    Dávid Ibolya helyzete nem az egyetlen ambivalens pártkarrier az
MDF-ben: az elnök asszonyt hosszú ideje "pincsikutyaként" követő
Herényi Károly helyi népszerűsége is országos karrierjének
felívelésével párhuzamosan csökkent az utóbbi években. Herényi már
régóta kiszorult az MDF Somogy megyei vezetőségéből, most pedig
várhatóan példaképéhez hasonlóan ő is átteheti székhelyét a fővárosba.
Herényi - akinek testvére néhány éve már a párt budapesti
szervezetében politizál - most a VII. kerületre vetett szemet és ahogy
ismerjük a jogi keretekkel általában mit sem törődő politikust, ez nem
sok jót jelent a budapesti MDF tagságára, helyi vezetőire nézve.

    Az MDF irányvonalának meghatározásában évek óta döntő szerepet
játszó - gyakorlatilag senki által fel nem hatalmazott - Somogyi
Zoltán a hírek szerint szintén Budapestre tart, mégpedig az V.
kerülethez hasonlóan "zsírosnak" számító XII. kerületbe. Somogyi
érkezését megkönnyítheti, hogy a budai hegyvidéki szervezet már régóta
határozottan ellenzi a párt vezetésének politikáját.
    Más szempontból is érdekes Dávid Ibolya és Herényi Károly
Budapestre történő "disszidálása". Ők ugye azzal indokolják a korábbi
választókerületük elhagyását, hogy miután ők a legismertebb,
legnépszerűbb nevei a pártnak, így biztos, hogy az 5% elérése miatt
rendkívül fontos budapesti listán, budapesti jelöltként többet
tudnának tenni a sikerért. No de ennek a feltételezésnek ellentmond az
a kis incidens, ami a minap, ezen a héten történt a mi kedves
elnökasszonyunkkal.

    Az Antall Alapítvány, a Konrad Adeanuer Stiftunggal együtt
könyvbemutatót szervezett az egyébként a párt vezetéséhez igencsak
közel álló Solymosi Frigyes számára a Gellért Szállóban. A
rendezvényen egy "irányított" nézői kérdésre válaszolt a hallgatóság
sorai között ülő Dávid Ibolya. Amikor Ibolya asszony éppen azt
bizonygatta, hogy mint 1994 és 1998 között, most is ellenzékben van az
MDF, elszakadt a közönségben a cérna. Ibolyát durván kifütyülték; "mit
tettél Almássyval", "ne hazudj", "áruló", "NBH bérenc" és más
nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket kiálltozott felé az egyébként
Gellértes rendezvényekhez szokott kifejezetten úri, polgári közönség.
Szóval biztos hogy jó az MDF-nek, ha Dávid Ibolya és Herényi Károly, e
két ismert, de sokszorosan elkopott politikus Budapesten indul?

    Dávid, Herényi, Somogyi - sőt a budapesti pozíciók iránt már
hosszú ideje intenzíven érdeklődő Viniczai Tibor - esetleges fővárosi
karrierje miatt várhatóan újabb kizárások lesznek a budapesti
szervezetben, amely a párton belüli pletykák szerint nem csak a Dávid
Ibolyával szemben korábban kritikus "belső ellenzéket" érintheti. Kell
a hely a kétségbeesetten "menekülő" országos vezetőknek...

    De vajon miért ez a hirtelen érdeklődés az országos vezetők
által korábban szinte teljesen elfeledett Budapest iránt? Dávid Ibolya
szűk csapata világosan látja, hogy a párt nem fogja tudni elérni az öt
százalékot az áprilisi választásokon, ezért kell majd valamiféle
"menekülési útvonal"/ egy "B terv", amelynek kiválóan alkalmas a
budapesti szervezet "lenyúlása". A parlamenti választási kudarc után
fél évvel következő önkormányzati választáson ugyanis már talán lehet
esélye Budapesten az MDF-nek a Fidesz vezette kormány esetleges
népszerűség-vesztése miatt.

    A pártvezetés erőszakos nyomulásával szemben csak remélni merjük,
hogy lesz egy-két szava a jelenlegi budapesti pártvezetés "jobbik", a
központtal most még meglehetősen jó kapcsolatot ápoló felének.

a vagy miért hazudnak ösztönösen egyesek


Ki ne ismerné azt a szólás - mondást, mely a hazug emberről és a sánta
kutyáról szól. Ennek továbbfejlesztett, mondhatni XXI. századi
adaptációja úgy hangozhatna, hogy egyesek, ha mikrofont látnak,
ösztönösen hazudni kezdenek, akkor is, ha a lebukás törvényszerűen
bekövetkezik. Miért hazudnak akkor is, amikor az igazmondással
empátiát, támogatást lehet kiváltani, míg a hazugság nyilvánosságra
kerülésével a hitelességet lehet csak elveszíteni? Fodor Gábor,
egykoron volt SZDSZ elnök fogalmazott úgy - kissé teátrálisan, a
Kókával vívott küzdelme során -, hogy neki, vagy is Fodornak, csak egy
tőkéje van, a becsülete. Azaz a tisztessége, a szavahihetősége. Ezt
nyílván sokan nem hiszik el neki, de mégis jól fogta meg a mai
politikus sikerének lényegét. Egy politikus lehet szép, esetleg okos,
lehet a szakmájának kiváló ismerője, beszélhet nyelveket, lehet kiváló
szervező, de mindezen képesség, tudás fabatkát sem ér,ha nincs hitele
azok szemében, akik a  felhatalmazást  adhatják a cselekvésre. A
becsület elvesztéséhez egy pillanat is elég, annak visszaszerzéséhez,
olykor egy emberöltő is kevés. Hány ígéretes politikai karriert
láttunk megbicsaklani, az elmúlt - közel - 20 esztendőben csak azért,
mert a mégoly tehetséges politikus belekerült a hazugság spirál
szorításába, amely mint a láp nem engedte fogságából, és minden újabb
hazugsággal csak lejjebb és lejjebb süllyedt a hiteltelenség
posványába.

Történt, hogy a minap kikapcsolták a gázszolgáltatást az MDF Szilágyi
Erzsébet fasori székházában. Ez a hír önmagában legfeljebb egy
"minuszos" hír lehetne az újságokban, ha éppen nem készülnének a
pártok a közelgő választásra. Így nyilván fokozottabb az érdeklődés a
hír iránt, hisz 20 éve jól tudjuk már, hogy nem csak a háborúhoz kell

Moral Capital

Mi akadályozza az MDF támogatottságának növekedését?

2006-ban a MDF átlépte az 5%-ot. Ez hatalmas siker volt, hiszen az
akkor még jobboldalinak tartott pártnak hatalmas ellenszélben kellett
megküzdenie a választók bizalmáért. Emlékszünk még az Orbán féle
gőzhengerre, amely minden sunyi, alattomos eszközt bevetett az MDF
eltüntetéséért. Felhasználta az összelopott pénzből megteremtett
médiabirodalmát, vállalkozók százainak megfenyegetésével igyekezett
lehetetlenné tenni a támogatók szerepvállalását a Fórum sikerében.  Az
egyes képviselőjelölteket ígéretekkel (kivásárlással), fenyegetéssel
(Bagó - Romsics) igyekezett eltántorítani az MDF értékeinek
felvállalásától. Például Szabolcs Attila, jelenlegi budafoki
polgármester, aki a választás előtt néhány nappal jött rá, hogy nem
akar a jobboldal megosztója lenni, és megmérettetés nélkül lépett
vissza a Fidesz javára. A júdáspénz nem maradt el... Ez még akár
becsülendő is lehet Orbánban, még akkor is, ha néhány helyi Fideszes
ezt másként látja.
Nos, leszögezhetjük, hogy 2006 tavasza igazolta Dávid Ibolya elnöknek
és támogatóinak a stratégiáját, hiszen az MDF két kihagyott választást
követően ismét talpra állt és saját jogon jutott be az Országgyűlésbe.
De tudott-e élni az első forduló sikerével az MDF? A válasz sajnos
egyértelműen az, hogy nem.
Dávid Ibolya - jobbesetben - Orbán elleni gyűlöletétől vezérelve nem
engedte visszalépni az egyébként esélytelen jelöltjeit a Fidesz
javára. Rosszabbik megközelítés szerint a PC-s Somogyi Zoltán és
Gyurcsány Ferenc, tehát a balliberálisok markában vergődő pártelnök
parancsra cselekedett.  Az eredmény lesújtó, mondhatni tragikus
következményekkel járt.
Orbán Viktor úgy tudott kikecmeregni a magyarázhatatlan vereségéből,
mintha győzött volna. Az MDF pedig kvázi vereséggel fejezte be a
számára hatalmas sikert hozó 2006-os választásokat.
Beszélik, hogy az akkori dávidista elnökségben többen ellenezték a
döntést, pl. Makay Zsolt a jelenlegi választmányi elnök, az önként
távozó Boross Péter volt miniszterelnök, vagy az azóta kizárt Hock
Zoltán elnökhelyettes, Katona Kálmán akkori választmányi elnök és
Almássy Kornél alelnök.
Mint fentebb írtam, az eredmény lesújtó. Egy azóta is tartó
hitelességi válságot indított el, amely önmagát gerjesztő folyamatként
egyre inkább elszigetelte, elszigeteli a Fórumot saját politikai
identitásától, tradicionális választóitól, szellemi holdudvarától és
sodródik megállíthatatlanul a neoliberális, új baloldali eszmeiség
irányába. Kósáné Kovács Magda egykori MSZP-s idol mondta a Tocsik
botrány kapcsán, hogy ti. "nem elég annak lenni, annak is kell
látszani". S ebben rejlik a mai MDF csapda helyzete. A Pártot jegyző
két arc, Dávid és Herényi hiába tesz naponta kétségbeesett
bejelentéseket, hogy rajtunk kívül nincs a Hazában konzervatív
gondolkodású politikai erő. Hiába szajkózzák, hogy a Fidesz egy
baloldali, populista politikai formáció (amiben persze sok igazság
van), személyük oly mértékben használódott el, oly mértékben kopott
meg, vált teljesen hiteltelenné a választók szemében, hogy még az is
visszájára fordul, aminek előre kellene vinnie közös ügyünket.
Szomorúan be kell látnunk, hogy a két vezető már nem hívó szó. Nem
lehet velük megtölteni választókkal már egy kis szobát sem. Mára odáig
züllöttünk, hogy az MSZP-nek kell megakadályoznia, hogy közvádas
ügyben az MDF két ikonja elkerülje a rabosítást. Ott tarunk, hogy a
szétesett SZDSZ rothadó bázisából akarunk erőt meríteni. Joggal
vetheti fel bárki, hogy a szavazatnak nincs "szaga", és igaza is van,
hiszen hasonló kijelentéséért kárhoztattuk a régmúltban Font Sándort,
de... De a helyzet sajnos megváltozott.
Akkor még hitelesen tudtuk képviselni a Normális Magyarország
Programját. Mára az MDF a választók szemében egy botránypárttá
zsugorodott, amelynek a saját zavaros ügyein kívül nincs más
mondanivalója Magyarország jövőjével kapcsolatban. Mérhetetlen károkat
okozott Boross Péter távozása, a Frakció megszűnése, Pettkó, Hock,
Katona kizárása, Csáky távozása, a Pest megyei illetve a Fővárosi
frakciók megszűnése, szervezetek feloszlatása, önfeloszlatása stb.,
stb. Ilyen gyatra állapotban még nem volt az MDF.  2006-ban sokkal
jobb állapotban voltunk, mégsem lettünk volna képesek külső segítség
nélkül elindulni a választásokon. Bennfentesek szerint jó, ha 80-90
helyen képesek lettünk volna saját erőből jelöltet állítani. És most?
30-40 helyen? Ki tud mondani egy megyét, ahol önerőből erre képesek
vagyunk? Talán Hajdú-Bihar. Makay Zsolt talán meg tudja csinálni.
Talán. És a többiek?!?  Dávid Ibolya elnök asszonyunk éppen most
menekül el Tolnából. Úgy hírlik, hasonló döntésre jutott Herényi
elnökhelyettesünk is, aki Somogy megyét hagyja ott. Miért? Mi keresni
valója van Dávid Ibolyának az V. vagy a III. kerületben, vagy
Herényinek a VII.-VIII. kerületben? Ki fogja húzni Tolnát, Somogyot?
Honnét lesz 2010-ben ajánló szelvény? Az MSZP örül, hogy el tud
indulni, a Fidesz nyilván nem fog segíteni. Miért is tenné, mikor
Dávid, Herényi és az új titán Kerék-Bárczy ki tudja milyen stratégia
mentén naponta ha kell, ha nem kell, belerúg egyet a Fideszbe. Pedig
figyelhetnének az egyik gazdájukra, Somogyi főtanácsadóra, aki az UD
ügy - számunkra - egyre kínosabb fordulata óta már be is jelentkezett
Orbánnál és aki úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne ehhez a szennyes
ügyhöz... Aktivistáink nincsenek. Ahogy a megyei ellátmányok érkeznek,
vagyis inkább nem érkeznek, ahogy az EP cédulák kifizetése sem történt
meg, úgy tűnik, pénzünk sincs. Akkor? Honnét, hogyan?
Szomorúan, de meg kell ismételnem, hitelességüket teljesen elvesztett
vezetőinkkel, saját erőből képtelenek leszünk az indulásra. Ezt külön
köszönjük meg új "erős" emberünknek is, Szilassy Cézár Gábor "úrnak",
Dávid Ibolya új bizalmasának, IX. kerületi elnökünknek, aki akkor még
"Almássyistaként" kirobbantotta a cédula botrányt, és bemocskolta
jelöltünket, Dézsi Mihályt.
Mindeközben Bokros színrelépését sem tudtuk kihasználni, mert abban is
csak a már jól megszokott akarnokság volt tettenérhető. Meg sem
próbáltuk megértetni, elfogadtatni a tagsággal, a szimpatizánsokkal a
szerepvállalás okát, értelmét. Mondhatjuk persze, hogy a döntés
eredményt hozott, de éppen Somogyi elemzésében hallhattuk, hogy ha
nincs a Hock, Katona, Pettkó, Csáky féle cirkusz a választások előtt,
akkor két mandátumot is szerezhettünk volna. Vagyis a siker
tulajdonképpen fél siker, ami rajtunk múlott, illetve vezetőinken. Ez
a kudarc, fél siker, annak az erőszakos, ismeretlen motivációjú, mára
már nem csak a választók, hanem a tagság többsége számára is
követhetetlen politikai ámokfutásnak köszönhető, amit elnökünk
képvisel, és amit feltétlen szervilizmussal szolgál ki Herényi,
Kerék-Bárczy, Karsai, Csapody, Szilassy. Érthető, hiszen Herényinek a
szabadsága függhet tőle, Kerék-Bárczynak, Karsainak, Csapodynak a
megélhetése. (Ki is mondta másokra, hogy megélhetési politikusok?...)
Szilassy meg egyszerűen csak jó üzleteket akar csinálni.
E felületes helyzetelemzés végén fel kell tenni a kérdést, hogy akkor
mi a megoldás?
- Első lépésként vissza kell szerezni a megrendült hitelességet. Ez
nem megy másként, minthogy a hiteltelen vezetőknek háttérbe kell
húzódniuk. (Dávid, Herényi.)
- Teret kell kapniuk olyan új vezetőknek, akik nem "égtek" meg az
elmúlt időszakban, és akiknek van átjárásuk az elmúlt időszakban
eltávolított vagy önként távozott MDF-esekhez. Akik hitelesen tudják
képviselni a fordulatot, és képesek megszólítani az MSZP-t - Fideszt
elutasító választókat. Erre a szerepre még ugyan ismeretlen, fiatal,
de a belső pártharcokban igen aktív és tapasztalt Makay Zsolt és a
köré gyűlt - elsősorban - Hajdúból, Szabolcsból és Pest megyéből
származó fiatalok tűnnek alkalmasnak. Annál is inkább, mivel Makay
mindvégig szoros kapcsolatot tartott a botrányos tisztújítás alatt
Almássy Kornéllal és támogatóival. Sőt, az EP választások után is
hajlandóságot mutatott az Almássy - Hock szárnnyal való kiegyezésre
Dávid ellenében.
Beszélik, hogy mindent elkövet, hogy a Fidesz irányában is igyekezzen
a kapcsolatok fenntartását megőrizni, ennek érdekében rendszeresen
tájékoztatja Kósa Lajos Fidesz alelnököt az MDF belső folyamatairól.
Ugyanakkor - debreceni források szerint - kifejezetten jó, mondhatni
baráti kapcsolatokat ápol Oláh Lajos MSZP-s megyei elnökkel is. (A
megyében közismert hogy az utóbbihoz komoly üzleti kapcsolatok is
fűzik, bizonyos NFÜ-s pénzek elosztásában.) Az MDF jelenlegi
helyzetében olyan vezetőre lenne szükség, aki keveset beszél, de annál
többet cselekszik. Fontos körülmény, hogy hozzá lojális tagok alkotják
az Országos Választmány többségét, és maga mögött tudhatja Viniczai
Tibor alelnök támogatását is, és az Elnökségben is többséget tudott
szerezni.  Így sikerülhetett visszavernie elnökünk azon próbálkozását
is, hogy Ő, vagyis Dávid Ibolya dönthesse el az országos lista első 10
helyére kerülő jelöltek névsorát. Amely - legalábbis a zuhany híradó
szerint - ismét külsős, az MDF számára idegen személyekkel lett volna
feltöltve. (pl. Somogyi Zoltán, Hack Péter és HIT-es társaival.)
Miközben a munka dandárja, ahogy eddig is, a megyékre, a megyei
elnökökre hárul.
- A fentiek alapján megállapítható, hogy az a remény, hogy Dáviddal és
Herényivel sikeresen lehet részt venni a 2010-es választásokon egyre
inkább kétségesnek tűnik. Meg kell találni a tisztességes
visszavonulás, a háttérbe húzódás feltételeit. Fokozatosan át kell
engedni a kommunikációt a fiataloknak. Nekik kell hitelesíteniük - a
hitelüket vesztett arcok helyett - az MDF politikáját. Amennyiben ez
egyáltalán még lehetséges.
Összegzésként megállapítható, hogy a jelenlegi MDF-es arcokkal,
Dáviddal és Herényivel kevés esély nyílik a sikeres szereplésre.
Bokros segíthet, de nem csodafegyver. Somogyi helyzete bizonytalan, az
UD ügy további ügyészségi cselekményei kiszámíthatatlanok. (Fideszes
körökben rebesgetik, hogy esetleg őt is meggyanúsítják.) Így nem marad
más, mint a mielőbbi taktika kidolgozása a váltás előkészítésére, a
reintegráció megkezdésére, a párt dinamizálására.
Ezt a feladatot az MDF belső kínálatát figyelembe véve (amely lássuk
be önkritikusan, rendkívül szegényes!), csak Makay Zsolt és köre képes
elvégezni...
Magyarország, 2009-11-08,
                                                       Moral Capital

 Ismét MDF-es kudarc az időközi választásokon: Még a rajtvonalhoz sem sikerült
felállni.

Szeptember 25.-én kezdődött az ajánlószelvények kézbesítése Budapest egyik
legfontosabb kerületében a Józsefvárosban. Csécsei Béla polgármester
lemondása miatt kellett időközi választás kiírni a kerületben, melyre az MDF
még csak jelöltet sem állított: a hírek szerint titokban gyűjtötték a
cédulát, pénzt nem kímélve Szilassy Gábor Cézár -Dávid Ibolya és Makai Zsolt
bizalmi embere, 9. kerületi MDF elnök- feleségének, hogy őt MDF szinekben
indítsák. A kampányban egyaránt résztvettek fizetett aktivisták, valamint
egy automatával minden kerületi lakost is felhívtak. Az MDF húzóneve ezúttal
is Bokros Lajos MSZP tag MDF EP képviselő volt, azonban már két hét után
kudarcra volt ítélve az indulási kísérlet, ugyanis a 300 cédulánál nem
tudtak többet gyűjteni a kerületben.

A választás előzményeként a hírek szerint Dávid Ibolya, Makai Zsolt,
Szilassy Gábor Cézár, Lévai Zoltán és az SZDSZ 8. kerületi
polgármester jelöltje Takács Gábor
találkoztak, hogy megállapodjanak a közös indulásban, melynek eredményeképp
Takács Gábor SZDSZ-MDF jelöltként indult volna a választáson,
biztosítva a mindkét párt számára megfelelő jó eredményt és biztos
indulást. A jelenlévők
egyetértettek abban, hogy ez az indulás mindkét pártnak előnyös lehet,
azonban a találkozóra megérkezett Somogyi Zoltán, Dávid Ibolya tanácsadója
és kijelentette, hogy ez az alku csak akkor születhez meg ha több megyében
az MDF jelölheti az országgyűlési és önkormányzati választáson a közös
jelöltet.Dávid Ibolya a tanácsadó mellé állt és bár a jelenlévők
többsége a közös indulás mellett állt ki az alku nem köttetett meg.
Így Szilassy Gábor Cézár feleségét
próbálták indítani a 8. kerületi polgármesterválasztáson. Emlékezetes, hogy
a 9. kerületi időközi választáson az MDF akkori kampányszervezői több
száz fénymásolt
ajánlószelvénnyel próbáltak egy MSZP közeli embert indítani a választáson,
azonban ezt az indulást a választási bizottság megakadályozta.

Eközben Csornán is időközi választásra kerület sor, ahol szintén nem
sikerült MDF-es jelöltet állítani és megkötni a megfelelő alkukat. A
pártvezetés ismét mamelukokra bizta a kampányszervezést, ahelyett hogy
lendületes és fiatalos politikát folytatott volna.

Kérdés, hogy meddig lehet MSZP közeli jelöltekkel, MSZP-s ajánlószelvény
adatokkal operálva választásokon indulni Magyarországon, ahelyett hogy
fiatalos és lendületes politikát folytatna az MDF.