Mottó: …„vétkesek közt cinkos aki néma.”
Babits Mihály: Jónás könyve – Harmadik rész
L.K.
részére
Kedves K…!
Mi, kispesti MDF-esek, meglepő levelet kaptunk tőled, közvetlenül éppen a választások előtt. Az időzítésből arra következtetek, hogy talán ezzel próbálsz minket rábírni az MDF melletti szavazásra, amint ezt a levél végén kifejted.
Megvádoltál bennünket a nyilvános közlemény miatt, amit azSZDSZ-szel kötött megállapodás miatt kiadtunk, hogy úgymond:
„Kampány időszakban a párt hivatalos politikájával szembe fordulni? Minden más politikai szervezetből azonnali hatállyal eltávolították volna a hangadókat.” … ” Nem érzitek ezt az iszonyatos károkozást?” … „Belerúgni egykori kenyéradó gazdánkba?”
Sajnos elvakult vagy. Látnod kellene, és már régen látnod kellett volna, hogy nem mi fordultunk szembe a párt hivatalos politikájával, hanem a párt vezetői és támogatóik. Meglehetősen hosszú idő óta szembefordultak az MDF hagyományos értékrendjével, az antalli politikával, és szisztematikusan eltávolítottak mindenkit, aki a hagyományos értékrendet vallotta és ennek hangot is adott. Ennek az lett az eredménye, hogy eltűntek a karizmatikus, országosan ismert személyiségek az MDF-ből, de helyesebben fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy eltűntek Dávid Ibolya pártelnökségre esélyes ellenfelei. Ez különösen Lezsák Sándor, Gémesi György (kiutálása) és Almássy Kornél eltávolítása esetén volt szembetűnő. De dr. Csáky András, Katona Kálmán, Hock Zoltán és Vaskor László félreállítása is azt példázza, hogy Dávid Ibolya nem csak kampány idején nem tolerálja az önálló véleményeket. Gondoltál már arra, hogy miért nincs az MDF-ben Boross Péter, Lezsák Sándor, Csoóri Sándor, Széles Gábor, Gémesi György, Kiss Gy Csaba, Bod Péter Ákos, Für Lajos, Bíró Zoltán, Fekete Gyula (sajnos meghalt, de már előbb eltávolodott az MDF-től) és miért távolították el Antall József fényképét az „új MDF” honlapjáról? A sort még hosszan lehetne sorolni. És hova lettek a választók? Próbálj meg válaszolni! Szerinted ez támogatható?
Maradtak azok, akik hozzád hasonlóan elfogadják azt, hogy sokkal fontosabb, hogy kifelé egységesnek látsszon az MDF, mint az, hogy milyen politikát képvisel. És maradtak azok, akiknél még nem szakadt el a cérna, mint magam is, akiknél élt a remény, hogy még vissza lehet térni a hagyományos értékrendhez. És ezt –nálam- az MDF-hez való irracionális ragaszkodás motiválta, emlékezés arra, hogy sok mindent köszönhetek az MDF-nek. Nem elsősorban anyagiakat, hanem azt az élményt, hogy tevékeny résztvevője lehettem a történelemnek.
A pártvezetés –de helyesebb, ha néven nevezzük- Dávid Ibolya minden elvi és erkölcsi skrupulust félretéve, gátlástalanul, egyetlen gyakorlatias cél érdekében politizált. Minél tovább fenntartani a jól fizető parlamenti és az ehhez szükséges pártvezetői pozíciót saját magának, és még legfeljebb annyi embernek, amennyi az ő pozíciójához nélkülözhetetlen. Mindezt ügyesen úgy tüntette fel, mintha az MDF érdekében munkálkodna. Ennek érdekében éveken keresztül szabályos kontraszelekció zajlott az MDF testületeiben, csupa olyan „politikus” került az MDF vezető testületeibe, aki megfelelt Dávid Ibolya fenti céljainak. Szegények azt hitték, hogy tehetnek valamit az MDF-ért, közben összetévesztették Dávid Ibolyát az MDF-fel. Sajnos te is közéjük tartozol.
2009-ben jött Bokros. Akit nekünk, kispesti MDF-eseknek nem kell bemutatni. Akár szerepelt a kispesti MSZP taglistáján, akár nem, vitathatatlanul a Horn kormány tagja volt az MSZP képviseletében, és „csomagjával” vitathatatlanul bal-liberális gazdaságpolitikát képviselt. Mint ilyen, a konzervatív MDF számára elvi alapon is elfogadhatatlan, de szakmailag (közgazdaságilag) is bukta. Számomra, mint közgazdász számára az sem kérdéses, hogy a kádári érában az MSZMP ugyanezt a gazdaságpolitikát követte. Kölcsönökből a „legvidámabb barakk” délibábját festette a közvélemény elé, aztán amikor már nem adtak több külföldi kölcsönt, akkor jött egy „csomag”. Úgy hívtuk ezt, hogy „Húzd meg, ereszd meg!” Elolvastam Bokros 2010-es programját az MDF honlapján. Ennek semmi köze az Antall kormány programjában és az Alkotmányban megfogalmazott szociális piacgazdasághoz, az 1946. évi I-es törvényben körvonalazott, a magyar hagyományokra épülő közigazgatási rendszerhez, az önkormányzati rendszer létrehozásához, a szubszidiaritáshoz, a családok megbecsüléséhez, a vidék és a mezőgazdaság támogatásához, az oktatás fejlesztéséhez, az Akadémia kiemelt szerepéhez, a K+F megbecsüléséhez, hogy csak néhányat említsek. Bokros 2010-es programjában szerepel a kisiskolák felszámolása, a felsőoktatási intézményrendszer megtizedelése, az egészségügy további elsorvasztása, a vidék elsorvasztása, (a mezőgazdaság szó nem szerepel a programban!), ami a vidéki munkalehetőségek további csökkenését, az emberek tömeges elvándorlását a városokba, lumpenizálódását eredményezné. Visszafejlesztené az önkormányzati rendszert, csökkentené a helyi önkormányzatok számát, megszüntetné a magyar közigazgatási rendszerben hagyományos megyéket. Rövidtávon egyenesbe hozná a költségvetést, de az embereket ismét kilátástalan helyzetbe hozná. Vagyis fiskális és embertelen. Ez akár a rendszerváltás előtti MSZMP kormány programja is lehetne. A kádári „vidám barakkot” hozná vissza, olyan értelemben, hogy az emberek a nyomor szintje körül vegetálnának, egy jobb jövő ígéretével, ami sohasem következik be, mert a gazdasági fellendüléshez szükséges forrásokat ez a program a fokozott adóztatással elvonná. Szemmel láthatólag fogalma sincs a gazdaságélénkítésről, csak a túlélésre koncentrál. Ez volt a szocializmus, a rendszerváltás előtti időszak, amit már egyszer túlhaladtunk, és a népakarat 1990-ben elsöprő erővel eltörölte. Ezt akarja Dávid Ibolya és Bokros Lajos visszahozni. Szerinted ez támogatható? Ez egy MDF-es számára politikailag ELFOGADHATATLAN!!!
És akkor jött az SZDSZ. Ha csak ezt a három betűt és a mögötte álló párt elmúlt húsz éves tevékenységét nézem, a részletek taglalása nélkül kijelenthető, hogy az MDF számára elvi és erkölcsi alapon ELFOGADHATATLAN!!! …„vétkesek közt cinkos aki néma.” Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elszakadt a cérna. Ezt már nem lehetett szó nélkül hagyni! Dávid Ibolya elszámította magát. Nem lehet mindent letolni a tagság torkán azzal, hogy „kampányidőszakban nem lehet a párt hivatalos politikájával szembe menni”. Ha már említetted, hogy fellépésünk alapszabály ellenes, ez a döntés, amit te támogattál alapszabály ellenes volt. Az alapszabály előírja, hogy az előterjesztéseket előzetesen írásban ki kell osztani. Ilyen előterjesztés nem volt, mégis elfogadtátok. Az MDF vezetése fittyet hányt az alapszabályra és most nem átall erre hivatkozva ellenünk fellépni. Te is ezt teszed, miközben támogattad az alapszabály-ellenes előterjesztést. Szerinted ez morálisan elfogadható?
Ez lenne az MDF hivatalos politikája? Nem, ez egy új párt politikája, nem véletlenül szerepel az MDF honlapján, hogy „Új MDF”, még Antall József fényképe, a rá történő hivatkozások is eltűntek, eltűnt a „Lakiteleki Nyilatkozat” és az MDF „Alapító levele” is. Nem, ez nem az MDF! Csak úgy hívják. Bitorolják az MDF nevét, infrastruktúráját, és pénzét. Ez egyszerűen elbitorlás!!! A „hivatalos” pártvezetés ment szembe arcátlanul az igazi MDF politikájával! Dávid Ibolyának és Bokros Lajosnak joga van új pártot alapítani, de nincs joga egy teljesen idegen ideológiához az MDF nevét, infrastruktúráját és pénzét használni. Ez lopás. Szerinted ez erkölcsileg vállalható?
Szeretném itt felidézni 1990. május elsejét, az MDF frakció megalakulását a Bem téren. A „nap híre” az MDF-SZDSZ paktum volt. Antall József beavatott minket a nagypolitika kulisszatitkaiba. Elmondta, hogy a választási győzelem után Német Miklós miniszterelnök felkereste őt a Bem téren, és elmondta neki, hogy másnap bejelenti az államcsődöt. (Nem régen, 2010. februárban találkoztam Német Miklóssal, aki megerősítette, hogy így történt.) Soros György azt tanácsolta Antall Józsefnek, hogy az MDF lépjen nagykoalícióra az SZDSZ-szel. Ez a nemzetközi sajtóban is megjelent, mint elvárás. Külföldi politikusok és gazdasági szakemberek is hangot adtak ezen elképzelésnek. Antall József kíváncsi volt a mi véleményünkre is, bár azt gondolom, hogy magában már eldöntötte a dolgot, hiszen végül is ez az ő felelőssége volt. Sokan felszólaltak és egyöntetűen elutasították az SZDSZ-szel történő együttműködést. Én is kifejtettem, hogy elvi alapon ellenzem, mert már akkor látszott, hogy az MDF és az SZDSZ tűz és víz. Politikailag, és erkölcsileg összeférhetetlen. Senki nem volt, aki az SZDSZ-szel történő koalíció mellett szólt volna akár egyetlen szót is. Dávid Ibolya sem tette, pedig jelen volt. Végül is a szavazáson egyhangúlag támogattuk Antall József álláspontját a nagykoalíció elutasításáról. Ettől függetlenül akkora volt a nemzetközi elvárás a nagykoalíció mellett, hogy csak a paktummal lehetett meggyőzni a nemzetközi közvéleményt az ország kormányozhatóságáról. (Az már más kérdés, hogy az SZDSZ a parlamentben és azon kívül –taxisblokád- mindent elkövetett a kormányzás ellehetetlenítésére). Az SZDSZ elmúlt húszévi ténykedése igazolta az 1990-es döntésünk a helyességét a nagykoalíció elutasításáról. Meggyőződésem hogy az MSZP vesztét -a saját tehetségtelenségük és korruptságuk mellett- az SZDSZ-szel való együttműködés okozta. Az MDF mai „hivatalos” véleményformálóit mindez nem befolyásolta. Ez nem csak a politikai inkompetenciájukat bizonyítja, hanem az elvtelenségüket is….”vétkesek közt cinkos aki néma.” Ezt nem lehetett szó nélkül hagyni!
Dávid Ibolya politikusnak is tehetségtelen. 2002-ben tagja voltam az Országos Választmánynak, ahol a két forduló közötti emlékezetes Kossuth téri naggyűlés után Dávid Ibolya kifejtette, hogy Orbán Viktor nem biztosított neki helyet a pulpituson, ezzel őt megsértette. Eleinte sokan –köztük magam is- úgy voltak vele, hogy milyen karakán ez a nő, nem enged Orbán Viktor „Egy a tábor, egy a zászló” politikájának. Nem engedi az MDF-et bedarálni. Aztán idővel rá kellett jönnünk, hogy nem erről volt szó. Dávid Ibolyában a pártvezető helyett felülkerekedett a sértett nő, és ettől kezdve az MDF politikáját úgyszólván egyetlen dolog motiválta: mindenben ellene mondani a FIDESZ-nek. Ennek eredménye, hogy az MDF arcát és szavazótáborát vesztette. Dávid Ibolya pedig - szándéka ellenére - a FIDESZ kezére játszott, sikerült neki Orbán Viktorral karöltve megvalósítani az „Egy a tábor, egy a zászló” elvet. A FIDESZ pedig könnyedén elszipkázta az MDF egykori szavazóbázisát. Ilyen elvtelenül sem pártot vezetni, de még csak szimplán politizálni sem lehet. Dávid Ibolyának egyszerűen nincs fogalma a szövetségi politikáról. Ma ott tartunk, hogy ha az MDF meglepetésre bejutna a parlamentbe, a várhatóan jobboldali kormánnyal szemben, az MSZP-vel együtt ellenzékbe kényszerülne. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a parlamenten kívüli ellenzéki párt keserű kenyerét eheti, de az is lehet, hogy az SZDSZ sorsára jut. Végső következtetésként leszűrhető, hogy az MDF felmorzsolása, jelentéktelenné tétele „hivatalos” politikájának, vagyis Dávid Ibolyának köszönhető. Mi rúgtunk bele az MDF-be? Azok tették ezt, akik elvtelenül hátat fordítottak az igazi MDF-nek, akik szétverték, felmorzsolták a tagságot, elriasztották a szavazókat, miközben jól megéltek az MDF nevéből. Szerinted ez morálisan támogatható?
Te is eldöntheted, hogy ezt tartod támogatásra érdemesnek, azok közé tartozol, akik számára az eredmény mindent igazol, vagy elvi alapon politizálsz, és akkor nem fogadhatod el az effajta „hivatalos” politikát, akár kampány van, akár nincs. Ma reggel a rádióban mondta valaki, hogy az MDF nem létezik, mindössze 15 megélhetési politikusból áll. Látod ez az, ami morálisan vállalhatatlan.
Visszatérve Babitshoz: …„vétkesek közt cinkos aki néma.” Szólnunk kellett. Ezt nem hagyhattuk szó nélkül!

Barátsággal:
Fodor András Attila.